Sokan szenvedünk körkörös felháborodásban.

Yoga-porn. Tényleg, miért kell ezt ennyit mutogatni? Szabályos meg kiegyensúlyozott, de ne már.

Van, amelyik állat folyamatosan párzani akar, a másik meg folyamatosan rágni, ki párzó-, ki rágó programot kapott a Teremtőtől, van, amelyik futó, reszkető vagy alvó programot, minden motorikus, és mindenki a rabja marad a saját motorának örökké.

Ide most jól jönne egy társadalmi elvárás.

Színe volt a levegőnek: táncoltak benne a részecskék, a szennyeződések, a sötétségek. A tánc helyszíne ugyanaz a szoba, ugyanaz az ágy, ahol először foglalkoztam a részecskékkel gyerekkoromban.

Vallásháborúba kerültem. És nekem kell döntenem, melyik vallás legyen a világon. Nehéz istennek lenni.

Csodálni az embereket és a nevük mellett a zöld pontokat. Ahogy éjjel kihamvadnak, majd felvillannak újra.

Nem szabad a ventillátort bekapcsolni a szobában, mert huzatot kap a nyuszi.

A nyuszi vállalta például: ma este megállt a fürdőszoba ajtó előtt, és várta a bebocsátást. Megtanulta, hogy ott éjszakázik.

A függetlenségnek egy szintje, amikor az ember vállalja a saját éjszakáját, vagyis: alszik.

Nagyon sérülékeny az ember: egy ronda bögre, egy nehéz takaró... jelentés és jelentőség minden pillanatban kikezdik az idegrendszerét.

Ha ázsiai tanácsokat hallok, rosszul reagálok. Minden olyan távoli. Nekem magyar jóga kell, magyar relaxáció.

Próbáljuk meg úgy felfogni az egészet, mint egy tabula rasa-t, hogy kaptunk egy új lehetőséget az élettől, hogy rendezzük a kábeleinket.

Szép és strukturált életem lenne, ha lenne kedvem a Nap üzenetével, a Nap üdvözletével, a Nap idézetével, a hírekkel, kávéval, vagy születésnapi köszöntésekkel kezdeni a napot.