Nem ehetsz ennyi kartont, nyuszi!

Most kipróbáljuk, hogy bírja a nyuszi a technót.

Lenézek az erkélyről. Balkáni, de akár jól is lehetne lenni. A hely alkalmas.

Jaj, a kis lábai a nyuszinak. Hallom, ahogy toporog, iszkol, fötör.

A szabadsághoz tartozni - mint valahova tartozni - illúzió, ellentmondás és képzavar. Ezt nem akarhatod komolyan.

Szabadnak lenni, az más. Mondjuk az se esne jól.

Megnéztem, vizes a fogkefe, ezek szerint már mostam fogat.

Istenben mint dimenzióban, akaratban, hatalomban... ha úgy adódik egyébként, nincs az az ingatlan, amiben ne őrülnék meg.

Vagy csak nagyon, nagyon kevés van. És még valakinek benne kell lennie.

Akik most futnak, azok egy más korban mind imádkoztak volna.

Sokan vagyunk, és sok kivételes lény van közöttünk. Dunát lehet rekeszteni a kivételes emberekkel. Ebből látszik, hogy mennyien vagyunk. Még egy időben is. Rengeteg a kivételes emberi lény. Jó, érdekes, okos, becsületes, nagyvonalú, fantasztikus emberek! De hogy összesen hány nagyszerű, kivételes ember létezhetett - rengeteg.

Várom a buddhizmus női változatának spontán kifejlődését, a férfias jelen-kultusz ellenében: a nők tudják, hogy nemcsak jelen van, hanem jövőnek is lennie kell, gyerekkel vagy anélkül, az idő, a következő, ott lüktet a tudatukban, éberen és álmukban, nincs az a keleti eszmerendszer, ami kiűzze onnan.

fúró, gyereksírás, rádió, televízió

közlekedés, porszívó

b     e     l     s     ő        z    a    j

nem múló felső szomszéd

fekete zaj, fehér alsó

mások stabilitását.

Így képzelem az abortuszt. A jövő végét.

Ég az összes villanykörte, mégis sötét van. Ebből most nem lehet több fényt kicsiholni. 

Csodálni az embereket és a nevük mellett a zöld pontokat. Ahogy letűnnek és felvillannak újra.