Forró keksz. Nem úgy értem. Vannak ezek a kekszek, amiknek a belseje forró, ilyen volt a Zoo keksz is a kilencvenes évek elején. Nem szerettem.

De előbb utóbb minden keksz forró lesz. Talán az ilyen morzsalékosak, mint a jó reggelt, nem, meg a nagyon simák, mint a Derby keksz, azok sem, a háztartási is hideg marad, de már a Leibnitz az felmelegszik a szájban erősen, a kisebb, állatos is.

Lovakat ölelgetni Facebookon. Még csak azt se mondanám, hogy kifejezetten divatos. Az ízléstelenség mellett tehát bátorság is kell hozzá.

Én ezt most már megbecsülöm.

Ott ültem a kamionban, Levente és Öcsi között, navigáltam őket a belvárosi utcákon át, és bár Öcsi masszív rasszista volt, Levente pedig nem értette a város eszméjét és már fél óra pesti meló után vágyakozott saját bevallása szerint is sivár törökbálinti otthonába, egyben egyet kellett értenünk: hogy ez az ágytulajdonos, ez a Kőrösi Géza, ez egy istentelen fasz, egy irritáló, tudálékos barom.

- És akkor magamhoz vettem a nyuszit, mert mondták, hogy egy kis szőrös állat jó az egzisztenciális magányra, erre az is mindig elszalad, és nem akar megmaradni ott, ahol vagyok, retteg és iszkol, mint a férfiak.

- De ugye nem gondolta, hogy majd a nyúl lesz az, aki belovagol fehér lovon és megváltoztatja az életét?

- Hogy a nyúl belovagol? Nem, nem gondoltam.

Ez a mítikus romhalmaz, amit mi a lakásunknak nevezünk... - nem tudom, Herminával beszélgettünk, és úgy tűnik, nem vagyunk egyedül.

Várom már, hogy kimenjen a szakáll a divatból. Vágom a centit.

A pszichológusom képe rólam, hogy egy szerencsétlen vagyok, akinek igaza van.

A velünk egy véleményen lévő mitugrászok! Ők fognak minket megmenteni! Nem a higgadt intelligencia, a szépen fogalmazó barátaink. A hangos, elnéző és kitartó emberek. Nagy szükség van rá, hogy ne unják meg a beszédet, hogy mondják legalább addig, vagy még tovább, mint a másikok, a mi szövegünket, helyettünk is.

Szép, tágas, nyugalmas vasárnapnak ígérkezik, csak egy egészen kevés pánikkal.

Nagykorú lettem!

Láthatatlan dolgokra költök, sokat.

Minden tavasz és ősz új, mindig meglepődöm, amikor beköszönt. A tavasz érkezik, az ősz meg eljön. Minden évre más ruha a jellemző. Minden évszak kipróbálatlan, de kötelező. Hogy annyi tavaszt élt meg - a korát a héten úgy mondta egy nő.

Egyrészt A++-os hűtőszekrényt vásárolok, másrészt egész éjszakára égve felejtem a villanyt a fürdőszobában.

Na, máma már érzelmileg is vége van a nyárnak.

"Hahó, geci!" - mondta kedélyesen és jól artikuláltan a nyugdíjas turista nő, ahogy felszállt a kettes villamosra. Ez milyen nyelven volt?

Zsolt, kérem, fújjon a légzésvizsgáló készülékbe. Most nézzen fel diszkréten és simítsa hátra a haját zselével. Köszönöm.