Távozóban a pszichológustól, a konyha mellett megállva láttam, hogy hiányzik a nyúl. Olyan kedvesen ugrált vagy gubbasztott minden alkalommal, a ketrece mindig jelezte a területfoglalást, érezni lehetett, hogy valaki lakik itt, hogy valakinek itt megágyaztak, valakinek ételt adnak. Hát persze, gondoltam, hiszen nálam van a nyuszi. Azért hiányzik innen. Á-val is így jártam: nem mehettem többet hozzá a Horánszky utcába, ott élt mellettem, összeköltöztünk, valami véget ért.

Küldjék már el az ultrákat színjátszó szakkörbe, vagy sportoljanak többet, vannak társadalmilag elfogadott módszerek a fölös energiák levezetésére. Illetve kicsit aggódom, hogy a kukaborogatás és autógyújtogatás is ezek közé tartozik. Hogy ezt tanítják valamelyik szakközépben, ahol már feladták.

Vagyis hogy egy egység - darab - zsemlét érdemes teljes egészében megenni, nem érdemes meghagyni egy harmadot vagy egy negyedet.

Előzékenynek és odaadónak tűnhet egy cipős szekrény önzetlen felállítása, a nyúlnak forgács felajánlása, a parkettacsiszolással való kecsegtetés - valójában arról van szó, hogy nagyon szeret barkácsolni, egy kicsit zavaró is lehettem neki ebben az egész tevékenységben, hogy kullogtam volna haza otthonról már előbb.

D. sokkal szebben tudta mondani és sokkal komolyabban is gondolta, hogy "fogköved van", mint azt, hogy jól áll ez a ruha, vagy hogy tetszik a hajad. Pedig ezekkel is próbálkozott, csak úgy koppantak a szavak a Grinzingi asztalának lakkozott lécein, ahogy kiestek a szájából, az akciós vodka mellé. Hallotta valahol, és eltanulta a nyáron, hogy jókat kell mondani a nőknek, de a lelke mélyén alig várta, hogy szembejöjjön valami testi fogyatékosság, semminek sem örült jobban, mint egy gerincferdülésnek, vagy idegesen merev hasfalnak. 

Volt egy-két jó pillanatunk is.

És akkor a nők elkezdenek vadul sportolni. És bizonygatják a férfiaknak, hogy erősek.

Van olyan, hogy nostalgic electro, vagy nostalgic house?

Ha igen, akkor nekem az a vesztem.

Az embernek szólnak egy kor után, hogy ne fantáziáljon, kapcsolódjon több receptorral a valósághoz, de ha nem töltöm ki fantáziákkal a napot, rettenetes szorongásaim támadnak, tehát muszáj egész nap a valóságtól távoli gondolat- és képzetvilágban táncikálnom, ettől képes vagyok a valósághű, rendszeres létezésre.

A szám az, ami jól meg van rajzolva, minden másért naponta meg kell küzdeni.

A dichotómiákban való gondolkozás alighanem konzervatív érték.

Szoftverhibák, amik örökre elveszik emberek önbizalmát.

Nem mertem letegezni a színészt, jobboldali volt.

Jöttem haza Aligáról, és már csak a biciklitároló kocsiban volt hely, de ott is fürtökben lógtak az emberek, családok elfekvőben, rothadó uzsonnák, áldozatos nevelőanyák, fáradt biciklis csapat. Ez egy ilyen menekült-érzékenyítő játék, gondoltam. De nekem minek? Én ezt a játékot genetikailag ismerem!

A gépiesített sérülésmentesítés jegyében most én lettem a köszönömbrigi, a köszönömmóni.

Sziasztok, köszönöm, elnézést, köszönöm.

És még így is rendkívül népszerűtlen vagyok! Ez egy új érzés, nekem mint szeretet vezéreltnek (karaktertipológia: Love), szoknom kell ezt a jobbra tolódást (Ambition).