Nagyon félek tőle, hogy a művészet már nem bír el több vastagbélgyulladást, sztrókot és rákot, több naplót és beteg hozzátartozóról szóló alkotást.
Csak a véges dolgoknak van egzisztenciális esztétikája, de a betegségek folyama végtelen.
Nagyon félek tőle, hogy a művészet már nem bír el több vastagbélgyulladást, sztrókot és rákot, több naplót és beteg hozzátartozóról szóló alkotást.
Csak a véges dolgoknak van egzisztenciális esztétikája, de a betegségek folyama végtelen.
Ian Deary, az Edinburghi Egyetem kutatója egyebek mellett fölveti, hogy "Egy „jól összeállított rendszer” vagy egy „jól huzalozott test” hatékonyabb választ tud adni a környezetből érkező inzultusokra, ennek köszönhetően már fiatal korában, de később, egész élete során is kevésbé használódik el, kevesebb károsodás éri, ezáltal pedig egyszerűen hatékonyabban működik."
Érkezett egy levél a kéményseprőktől; nem tudom, mikor történhetett, eddig minden olyan egyszerűnek tűnt, de most átvették a NAV retorikáját. Úgyhogy egyáltalán nem tudom, mikor kell mit csinálnom, megbüntetnek-e, vagy jutalmaznak, jönnek-e, vagy inkább otthon maradnak, gyújtsam-e meg, vagy oltsam-e el, és hogy jövőre-e, vagy tavaly.
Például a politikai félrevezethetőség analógiáját értelmes emberek alacsony szintű anyagismeretében fedeztem fel. Minden a szelektív hulladékgyűjtéskor bukik ki. Hosszan lehet vitatkozni arról, hogy mi papír, mi fém és mi műanyag, de a funkció és a matéria gyakori összemosása fontos mechanizmusokra világít rá.
Van a telefonomnak egy olyan szoftverhibája, hogy ha adatot küldenek rá sms-ben, akkor azt nem tudja dekódolni, viszont utána 3-4 héten át minden nap, az ős-sms érkezésének időpontjában menetrendszerűen újra elküldi ugyanazt az üzenetet. Olvashatatlanul ugyan, de óramű pontossággal. Legutóbb egy visszautasítást kaptam ebben a formában, vagyis mondjuk úgy, egy ilyen adat tartalmú sms szolgált a korábbi negatív üzenet nyomatékosítására. Szerencsére így 3-4 héten keresztül minden nap 17:06-kor meg fogom kapni ugyanezt a visszautasítást. Most már biztos, hogy nem bízom el magam.
"Amikor '67-ben először voltam háborúban, az első élményem egy előttem elvonuló harckocsisor volt. Rengett a föld, gigantikus látvány volt, ha teli torokból ordítasz, akkor sem hallod meg a hangodat. És mégis, az volt az érzésem, hogy ez nem lehet igazi háború, túl nagy a csönd ahhoz. Valami hiányzik, hogy ami a szemem előtt zajlik, igazi háborúnak tűnjön. Csak hetek múlva jöttem rá, mi hiányzott. A zene. Hisz hol láthattam én korábban tankok százait háborúba vonulni? A moziban. És ott mindig zene kísérte a jelenetet. Az igazi háborúban nem volt zene, így az igazi háború nem tűnt igazinak."
Az étel- és más káros anyag-tolerancia globálisan csökkent az egész családban. A kétezres évek első felében észleltük a csökkenés feltűnő jeleit, függetlenül attól, hogy ki éppen mennyi idős volt akkor. Nem csak az egyéni halmozás mértéke számít, minden korábbi kártételre mindenki nagyjából egyszerre reagált. És nem csak ez a család. Ezekben a figyelembe nem vett dimenziókban mégis együtt rezeg a társadalom.
Königs Wusterhauseni használt gyermekbugyik kiárusítása. Perverz hely ez a Biete, Suche, Tausche, Verschenke - csoport.