Teljesen elhűltem a saját pályázati anyagom láttán. Hogy tudom ennyire professzionálisan állítani, hogy bizonyos munkafolyamatok jól esnek? Maga vagyok a kapitlalista gépezet, egy személyben. Elsajátítottam a hamis anyagmozgatást. Tudom használni! És boldogtalan vagyok tőle! Minden stimmel.

Borzalmas, hogy mindig az nyer, aki már nyert. A nyerés a nyerés előszobája és akik nyerhetnek, azok a nyertesek közül kerülnek ki. Aki egyszer nyert, az sokszor nyer, aki még nem nyert, vagy éppen nem nyer, vagy aki a nyeréshez asszisztál, az annyit lát, hogy mennyit nyernek a nyertesek. Ráadásul ok-okozati összefüggés is van a nyerés és a megint nyerés között, a nyerteseket ugyanis nyeréssel jutalmazzák, illetve a jutalmazóknak a korábbi nyerés eszükbe juttatja, hogy a nyertesekre kell gondolniuk, ha ők választják ki, hogy ki nyer.

Ez egy természeti törvény.

A játékelmélet már biztosan színvonalasabban megofgalmazta.

Ugyanez a vesztesekkel. Same in English.

Imádom, amikor a halott nyuszimat lájkolják Facebookon a tájékozott ismerősök.

Ez olyan, mint a halál, vagy a vastagbél tükrözés: egyik nap sem tűnik alkalmasabbnak rá, mint a többi.

"Szóljon bárki, mehetünk együtt! Hogy ott legyünk saját miattunk is! "

Hát mi másért akarnánk valahol ott lenni, ha nem saját miattunk?

Van, aki szerint jó állapotban van az idegrendszerem. Nagyon rosszhoz lehet szokva!

Van a természetben önmagában ronda táj?

Vagy csak a fém oszlopok, félbehagyott vagy feléig pusztult emberi nyomok, civilizációs törmelékek, nejlonmaradékok és rossz szabályok, amik egy tájat tönkretesznek?

Állok Angyalföldön a buszmegállóban, magam elé beszélek, és azt mondom, hogy a kurvaélet bassza meg. Korábban azt figyeltem, hogy a budapesti populáció 80%-át ilyen emberek teszik ki. A tömegközlekedés ritmusát és hangulatát ők határozzák meg. Vagyis mi.

Szép nagy, sárga zokniban otthon kóborlás: nemhogy véget érne a tél, de még csak most kezdődött el.

Alkotóknál van még az a bizonyos blokk, amit az alkotók nem akarnak feloldani.

A mudrák kitartása közben termelési filmeket nézek. Ezeknek a hossza ideális a 2+4 perces időtartamokra, ráadásul az ömlő fekete-fehér búzaszemek látványa és a pozitív üzenet ("Magyarország jobban teljesít" - 1939) oldja a stresszt és ideális az agyintegrációhoz.

Ma ajánlottak nekem egy Habony Árpád nevű nyulat befogadásra. (Nem vállalok már használt nyulat, sok vele a kín meg a dráma.)

Miért tényező minden fiatal nő?

Látom, hogy egy kis darab ott maradt a földön, de hát csak nem fog rajta elcsúszni.