"Érintés."

[Értesítés. Valójában az volt odaírva, hogy értesítés.]

Ha egy anyuka a gyermek éjjeli asztmás rohamát meséli el gyermektelen nők társaságában, a hüledezés és részvétteli sipítozás mindig a színjáték tartományban fog maradni, összehasnlítva olyan helyzetekkel, amelyekben gyermekes nőkkel osztja meg ugyanezeket az élményeit.

Endocare. Az endokrinológia, ahol death metál megy a váróban. Találhattak egy piaci rést.

Most meg, amikor egy kövér, fehér macskám van, és az is csak kölcsönbe, elkezdtem azon fantáziálni, hogy kit hívnék meg az esküvőmre. Ott lenne a Sanyi, a Zsuzsi...

Hosszú idő óta az első pontovessző!

És még egy kilót is felszedtem.

A kényelem, biztonság és jó kedély a végtelen illúziójába ringat minket - hogy az élet zajolhat és zajlik az idők végezetéig, mederben -, egészen addig, amíg közbe nem jön az első kényelmetlenség, bizonytalanság, vagy kedélyrombolás; akkor aztán az idő funkciója megváltozik: most már a korrekcióra fog kelleni, és nem lesz rá elég.

- Őt hogy hívták?

- Tip.

- Tip, mint borravaló?

- Igen. Ez pont jól jött ki! Vicces, nem? Hogy pont az a neve a masszőznek, hogy "borravaló".

- Én is éppen erre gondoltam. Hogy ez nem mindennapi.

Csodálatos, hogy pár dologra még én sem vagyok allergiás. Például macskára meg banánra.

Nekem a BKK biztosítja a jótékony anonimitást. Egy taxi túl intim.

Azért jók az érzelmileg involváló szakmák, mert itt mindeni szívvel-lélekkel sértődik meg!

Az én személyem, az én akaratom kevésnek bizonyult ahhoz, hogy létezővé tegye, ami nem létezik.*

*Ez csak bizonyos dolgokra érvényes. Most az őszi kirándulásra gondoltam. Évek óta azt figyelem, hogyan nem jön létre. Ennél nagyobb köveket is elmozdítottam már, ez mégsem mozdul.

Nem zavar eléggé.

A hangulatom és az önértékelésem bármi által tökéletes mértékben befolyásolható. Újra teljesen kiszolgáltatott lettem, pedig tegnapelőtt még minden teljesen stabil volt és éppen másokat oktattam erre a stabilitásra. Teljesen meggyőző voltam, szentül hittem, hogy jó lesz cigánygyerekeket örökbefogadni sajátok helyett és engem nem lehet megtörni, most pedig minden különösebb történés nélkül beleszédültem ebbe az ürességbe.

Reggelizz úgy, mint egy király, ebédelj, mint egy disznó és vacsorázz négyszer.

Ezzel az ars poeticával egy hónap alatt feltornásztam magam 45 kilóra!

(Mi lesz még itt.)