Az embereknek vagy borzalmas, vagy nagyszerű történeteik vannak, vagy olynaok, mint az enyéim.

Hogy fér meg ennyi brutalitás ilyen jólneveltség mellett?

Vagy fordítva.

Ma sütött a nap egy rövid ideig, és az internet is sokkal gyorsabb volt.

A szecessziós pályaudvar az azoké is, akik nem értik a szecessziót. Sőt, főleg az övék.

Persze ez a nyitás is csak az agyamnak tesz jót. Nem könnyítem meg vele a dolgomat.

Leoltott a foniáter!!

Vajon hány embernek mondtam a héten, hogy "Majd átküldöm a linket"? Milyen linkekre gondoltam? 

"Sok veszteség ért már az éleben; egy dologról nem mondtam le: a folyó vízben mosogatásról!"

(Nagyanyám nővére, 1993)

"Nem tudom felvenni, disznót vágok, ezt is orrheggyel gépelem."

Nem kell félni a mákszemektől, ha rátapadnak a fogamra, még talán jól is áll, lényeg, hogy nem látja senki. A hagymát sem kellett volna kikotorni délben a salátából. Ha hallanátok, ilyenkor miket mondok hozzá. Egyáltalában, a magam ura vagyok, sajnos azt csinálok, amit akarok. A találkozók egytől egyig elmaradnak, marad a pofátlan vacsora és én maradok magamnak. 

Sziasztok! Tudja valaki esetleg, hogy lesz-e szívátültetés valamikor?

[szimpátiatüntetés]

Hideg és kegyetlen, mint a reggeli pohár víz.

Ki lehet ebből VALAHA jönni?

Ha erélyesebb vagyok, talán megszabadulhattunk volna a fasztól, de mindenki odavolt érte.