rr.) volt egy cukraszdaban, meg meg valaki, abbol az idobol, amikor az ambivalencia-verseny targya csak az volt, hogy o vagy valaki mas (termeszetesen nem mas, o, kettesben, de kettosen, de tobbszor). Egyetlen pulover alatt voltunk, bekeben es joban voltunk. Ha ketto volt is, azert volt egy, mert egyszerre matattam a digitalis fenykepezogepen, az arcan meg az alomban. Es reggelre sikeresen atalltam: tiz ora - de igy megint ketto lett: egy tizenot negyven meg egy itteni tiz, es megint a masik tunt el es o maradt a takaro alatt, szep volt, erett, ki kellett donteni a falat, leleplezodni a pulover alatt, es o megis engem akart. Ez egy kifejezetten europai benyomas volt, mert kilepve a teraszra, latom, hogy itt a kutyanak is gumihamburgere van.