A pizsamam itt Vogue, balba mehetek vele, az utcan anorexias vagyok, minden tovabbi nelkul elajulhatok. A merleg megis szaztiz kilot mutat, nem merek elindulni, mert tulno az onbizalmam, nem kell felni, az autoban cseppfolyosra alazom magam. Szilankosra tortem otthon az osszes ablakot, milyen szep, mert eles es levegos, nem fojt, hanem karcol, ala tartanam a karom, teritsen, kerem, magamhoz, de itt kremmel fullasztjak a sebesuleseket. Ha hagynak, hogy egjen!  Jobb vagni es vagva lenni, mint hormonkezelt tejbegrizbe fulladni, beteg balnak kozt uszni, emelyito melegvizben. Sose szerettm a tejet, mergezo a levego. Hiszen itt nincs is ablak, az otthonit nyitom ki ehelyett is, ilyen sajatos modon, a tropusokon nincs bocsanat. Ott lett a legszilankosabb minden, ahol a legtobbet jarok - otthon -, de hol is tehettem volna kart mashol, ott a legnagyobb esellyel, ahol  a legtobbet jarok.