(Mák és emlékezet). Egy berlni múzeumban van.

Egy felnőtt embert nem lehet megmenteni megnevelni. Amikor a rákról kezdek el beszélni (ilyen szavakat nem használok), M. felveti, hogy mostantól a felső polcon tárolt bögréket is használhatnánk, milyen jó lenne feldobni velük az alsó polcról használt bögrék unalmas sorát, illetve, hogy lefújhatnánk a szépapám portréját, mert úgy megült ma rajta az a százéves por.

Nem feszegetem tovább a pénteki roszullétet, ha t.stről beszélek, szemérem elleni bűncselekmény elkövetőjének érzem magam.

Mindannyian tudjuk, hogy Nagypapa egy hisztérika volt. Nekiszaladt az ajtónak - kemény veszekedés lehetett -, és betörte az orrát. Egy bordó fürdőköpeny volt rajta, elszürkült lenövvel és elszürkült tűpöttyökkel. És folyt utána az orra vére, amikor nekitámasztották az ajtónak. És ott feküdt a bordó szőnyegen, a bordó köpenyében, az elszürkült lenövvel, egy bordó díványpárnával a feje mögött, amit támasztéknak kapott, és állt az arcán az alvadt vér.

Nagyanyám ezután sem bánt vele kesztyűs kézzel, itt ordítozás volt, harsogó gyűlölet, bikaviadal, fantasztikus, csapongó hisztéria.

Shaldont elgázolja az autó, én leszek Shaldon. Most jön a transzformersz és megvéd, így jönnek elő a karjai, és akkor ez itt a térdvédős lába.  De jön a seriff, és - mee, mee, mee - összeütközik az autója a sárga szuperautóval, és nagy világbaleset van. De Shaldon megmenekül. És akkor le akarja győzni a Süsüt, és elhívja ebédelni a transzformerszel együtt, hogy egyenek benzinpulykát egy elegáns étteremben. És akkor jön a Süsü, nagy a szája, és megeszi ebédre az egészet. Beahh, beahh, nyamm, nyamm.

(M. T.)

Az ember egy bizonyos kor után  részlegesen talán leküzdi  azt az irgalmatlan, nárcizmusból és az önismeret hiányából táplálkozó érzékenységét, viszont, ezután a bizonyos kor után hajlamos lesz az elérzékenyülésre. Így huszonnyolc felé közeledve, egészen olyan lettem, mint a nagyanyám ükanyja.

Leonyid Andrejev mondja a zongora mögül, hogy a nők állandóan csak fogdossák az emlékeiket és sírnak, valami ilyesmi, igen, a feltúrt ágynemű is ránk van nagyobb hatással, nekünk a működő tárgy is emlék, a cselekvésbe bevonódó tárgy is emlék és a még létre nem jött tárgy is egy még létre nem jött esemény egész lényünket rezegtető emléke. A nők már most sírnak a jövő tárgyaiért, most sírunk, már most emlékezünk, pedig még a kezünket se nyújtottuk ki a létezésükért.

"Devecseri Klárinál a régi társaság, illetve aki még él közülük, Vanyekék, a most leváltott egészségügyi miniszter Schultheisz Emil, a többiek meghaltak vagy megsértődtek."

Vízzel teli fehér nejlonzacskókat hajigálnak a fejünk fölött, hol itt, hol ott csattan egy. Ez egy sajátos égi jelenség, olyan, mint a hóesés, a víz is stimmel, de hatalmasak a pehelyzacskók. Egyik másik leesik mellettem, óriási a vízicsata a belvárosban, szép, nagy, szürke bérházak tövében.

Eszter közben gyereket nevel, egyet meg még a hasában hordoz, épp olyat, mint a műanyag zacskók vízi lakosai.

Ez itt a kill your babies téli változata.

Hajózunk a Dunán, hasítjuk a vizet. A víz lágyan enged a hajónknak. Meleg esőcseppek érik a hátamat, haladunk.

255. jelenet. Beszélgetés öröklésről, végrendeletről. Szívpanaszokról, szépirodalomról. Még mindig nem igazán átgondolt.

(És közben az a végeérhetetlen szájmosás, sohasem lesz tiszta, mindig jön belőle még valami.)

Ásványokat dobálunk egy kosárlabda hálójába, ami az étkezőasztal fölött van elhelyezve. Az ásványok repülés közben kinyílnak, de amint földet érnek, összemennek. Elmagyarázzák nekem az ásványi energiatant: a hüvelykujj dörzsölése nyomán az ásványban energia keletkezik: ezért nyílik ki, amikor feldobjuk, de az energia az eséssel el is illan, ezért megy össze, amikor földet ér. Kis, fényes, fekete köveket indítok útjukra ebben az óriás kavalkádban (közben körülöttünk mindenki eszik és vásárol, némelyek a produkciójukra készülnek). 

Egy golyófejű kisfiú pisztolyt fogott a halántékomhoz, a saját ágyamban. Férfiingben indultam menekülni - egy trükk se vált be, amit a figyelme elterelésére kipróbáltam. Egy trükköm se működik. Valahogy mégis megúsztam, élek, pedig a trükkök nem működnek.