Az ember egy bizonyos kor után  részlegesen talán leküzdi  azt az irgalmatlan, nárcizmusból és az önismeret hiányából táplálkozó érzékenységét, viszont, ezután a bizonyos kor után hajlamos lesz az elérzékenyülésre. Így huszonnyolc felé közeledve, egészen olyan lettem, mint a nagyanyám ükanyja.

Leonyid Andrejev mondja a zongora mögül, hogy a nők állandóan csak fogdossák az emlékeiket és sírnak, valami ilyesmi, igen, a feltúrt ágynemű is ránk van nagyobb hatással, nekünk a működő tárgy is emlék, a cselekvésbe bevonódó tárgy is emlék és a még létre nem jött tárgy is egy még létre nem jött esemény egész lényünket rezegtető emléke. A nők már most sírnak a jövő tárgyaiért, most sírunk, már most emlékezünk, pedig még a kezünket se nyújtottuk ki a létezésükért.