mindenkire, élete során ráragad egy férfi

Pihenni foggal, körömmel.

Á.

AZ IDŐ LYUKAT NÖVESZTETT BELÉM

EGYIK FELEM GYARAPDOIK, A MÁSIK APAD

FELEDKEZÉS KÖZBEN TÖRTÉNET KELETKEZIK

DE FELEJTHETŐ

Az idő kétes csatornája vagyok. Egyik felem gyarapodik, a másik apad. Időközben történet keletkezik, de felejthető marad.

olyan gyenge, olyan eleven és szívbemarkoló

a teám tetején fodrozódó projekció

"Valahol a Jákobok között elvesztettük az életvezetési tanácsokat.

Szentség vagy életvezetés - hol találkoznak? Papot / orvost a társadalomnak!

Minden fel van bolydulva, semmi se szent, csak a divat,

a szolipszizmus meg a téves gondolat."

gyöngysort  fűzni olyanokból, akik nem szeretnek, akiket nem szeretek, de jól nézünk ki

Dolgozik a világ váratlan mondatait őrlő jégmalom.

De van gondolatom megdönthetetlen, erős várakról, van tévhitem és elegendő pénzem, hogy ezt hetente egyszer a pszichológus tudatába merítsem.

Nincs gondolatom az egészséges életről.

Megint elvesztettem a szüzességem. Feszengés, anyázás, szégyen és unalom.

Sose lehet kinőni, örökké hülyék maradunk mindannyian. A sátorból romlott arcbőrrel távozom, nem kellett volna ennyit itt lenni.

Haragszom a gyerekekre, mert más az életük. Féltékeny vagyok a tapasztalt kezdőkre, tizenhét éves kurva akarok lenni. 

Haza menni, százszor leírni: "Nem kezdek többet harminc éven alulival. " Haza menni, százszor leírni: "Helyreáll az önbizalom."  Haza menni, százszor leírni: "Nem vagyok rossz anyagból." Leírni még: "Ez az anyag egyszer még működésbe lép. Ez az anyag egyszer megnyugszik és a termékenység talajává válik". Addig kitartás, feszengés, anyázás, szégyen és unalom.

Véletlenül az összes fiúmat leráztam a héten. Egyszerű volt és villámgyors. Pedig imáimba foglaltam ezt a szenzációs fluktuációt, amit az értékes alkalmatlanok tömege táplált. Nem csak a vonulás látványának nárcisztikus öröme érdekel, érdekelnek a szereplők is, van bennük valami valódi.  Ha elég szélesre húzom a mosolyom, marad még talán nyári fiú, fel- és letűnő.

Először az, hogy inkább szeretnék meghalni, aztán az, hogy mégis inkább lennék bálkirálynő. Ez nem művészet, hanem hisztéria. Nincs társadalmi relevanciája, igen magányos katasztrófa.