Nem szeretnék több dohányossal összebarátkozni, különösen ötven fölött. (Én lehetek majd ötven fölött, amikor összebarátkozom egy huszonnyolc éves dohányossal - erre vonatkozóan nincsenek megkötéseim.)

Iskoláim alapján kompetensnek tarthatnak, izomzatom alapján erősnek tűnök.

Amikor a nők odadörgölőzhetnek egy férfihoz, és csókot adhatnak neki, boldogságukban felemelik a hátsó lábukat. Születtek már tanulmányok erről a reflexről? Most szőrkarimás, fésülni való mamutcsizmában volt a boldog nő.

Ahogy mentem volna ki a kapun, egy 2x2 méter nagyságú lény került elém, billent előttem kettőt, újrarendezte a fodrait, aztán ásólábaival megkaparintotta a rézkilincset, és együttműködően kiengedte a betegszállítót a ház előtt parkoló autójához. Vajon milyen lehet az ápolt rokon, ha a bálna kísérte le a betegszállítókat a földszintre, engedte ki őket, és cserélt velük információt a beteg ellátásáról, amit majd ő intéz? És hogy jutott volna ki, ha ez történetesen nem egy királyi bérpalota?

Nem minden cipő kopogása az anyámé.

Bár a férfi, akivel a lifthez érkezett a nő, épp olyan alkoholszagú volt, mint az apám. Nem, az állítás nem az, hogy az apám alkoholszagú volt, hanem az, hogy ennek a férfinak pont olyan szaga volt, mint neki. Pedig ez, gondolom, nem egy komponensű, benne lehet a sietség, a fáradtság és a műveltség is.

Nyáron te is hangos voltál, télre lecsendesedtél!

D. és L. A legnyersebb testvérpár egész Budapesten!

Nincs bajom a karácsonnyal. Majd olvasok.

- 33.

- ...

- Sok?

- Nem... nekem is van két 33 éves kollégám - mondta, mint aki már betekintést nyert az őslények világába, vagy hallott már arról a gondosan titkolt problémáról, ami időközben elkezdett népbetegséggé válni, mint a puffadás.

Csendélet: répa és Biblia.

Az egymásra találás akadálya momentán a diszgráfia.

Nem tudtam, hogy majd ennyit kell foglalkozni a sarokkal és a fog is majd ennyit követel tőlem.

Egyébként gyanakszom, hogy itt lehet valahol az a gén elásva, amelyik tíz és tizennégy éves korom között minden nap arra kényszerített, hogy írjam össze, aznap mit ettem.

Délelőtti vendégünk, egy idős rokon, aki a vendégség utolsó egyharmadát az ebédje és általában véve az étkezési logisztikája ismertetésére szánta: hogy hány darab félbarackot tesz félre egy kinyitott konzervből, és az hány étkezésre elég még (hűtőben tárolva). Hogy étteremben ő már csak kis adagot kér, de annak a felét is elcsomagoltatja. Hogy ma, egy barátjával tegnap elfogyasztott éttermi menü maradéka kerül az asztalára, liba és törtkrumpli, de ez nem az ő saját maradéka, mert ő levest evett és palacsintát, és ez neki így bőven megfelelt, hanem a barát maradéka, aki viszont a leves után már nem tudta az egész adag libát eltüntetni a törtkrumplival (valószínűleg káposztából az egészet megehette, mert arról nem esett szó, hogy a rokon abból is vitt volna haza). Érkezési időpontját a délben esedékes ebédjéhez igazítottuk, tudtuk, ha nem akarunk sokat időzni a barackok és az ügyes porciózás témájánál, 10:30-nál nem hívhatjuk korábbra. 

Egyébként valaki főz rá az ismerősi körből (ez egy nőt takar!), egyszerre nagyobb adagot, és ezt kicsi dobozkákban, napra lebontva lefagyasztja - egy heti élelem biztosan elfér a mélyhűtőjében -, aztán nap mint nap előveszi, amelyikhez éppen kedve van (de reggel már kitalálja). És ilyenkor mindig kapóra jön egy pár félretett őszibarack kompót, egész pontosan két félbarack, ami valójában egy egésznek feleltethető meg. Valószínűleg már 10:30 óta ekörül forogtak a gondolatai, de csak 11:30-kor kezdte verbalizálni és 12:00-kor, harangszóra távozott.

Ez az a rokon, aki gyerekkoromban mindig Sulifixet* hozott nekem ajándékba.

És ő az, akiről anyám megkérdezte annak idején nagyapámat: de miért tartod vele a kapcsolatot? - Mert ő az egyetlen élő rokonom! - érkezett a válasz. Minden másképp alakul, ha nincs Auschwitz.

*a Technokol kevésbé narkotikus utódja

Az aktivitással kapcsolatos teóriákban elbizonytalanodtam. Amióta ölbe tett kézzel ülök, nagyon sok minden történik.