Ha -elméletre végződnék, filozófia lennék.

 

 

Kiszívta a nőt, kezet csókolt és elment. 

A falból kimetszett egy darabot, aztán valahol elhagyta, nem tudott mit csinálni a felszálló téglaporral.

 

át kell gondolnom, baszd meg, a forgatókönyvet

húsz tétel

a harmadikat húztam: forgatás 

Tehát nem lehet kinőni az epret; a porcukrozók persze meghaltak, vagy mások váltották fel őket.

Az év utolsó napján, a naplementét nézve, a  világvégére utaló jeleket figyeli. Eleinte semmi rendelleneset nem vesz észre, majd halálra rémül a havon elnyúló árnyékától.

Én meg aziránt érdeklődnék, barátom, hogy vajon a külső mellett játszhat-e a belső is? Ugyanazon a napon, ugyanolyan ártalmatlan játékot.

édesdrága text, bocsánat a barbárságért

a hirtelenségért

jóvá tesszük, ami tehető

Mi, futuristák, úgy érezzük, hogy a férfi számára a szerelem gyönyöre egy magasból mélyre hatoló, óriási kotrógép, míg a nő számára horizontális legyező.

Mi, futuristák, úgy érezzük, hogy sablont kell váltanunk, de nem erre.

mi van a barna szoknya alatt

(testszínű nejlonharisnya. lúdtalpbetét a cipőben, kollekció a kirakatban. bérlet a tokban.)

már hatévesen láttam  a személyiségem előképét pontosan, a tudatomban teljes, kidolgozott volt a jövőm lenyomata. eszerint már akkor megnyugtatóan anakronisztikus barna cipőben lépdeltem a váci utcán, és csak deréktól lefelé látszottam. 

 

tudom már, miért suhintott meg a halál fuvallata! hogy miért olyan romlott a hangulat! hát nem a bútorok! a régi könyvek! a századvégi dekadencia! hanem:

 

(    -    )

 

 

végességveszedelem

rendszerelmélet gyilkolja a költőket, hogy megtanulhassam

(eleje-vége), állítólag közben csinált valami említésre méltót

szegény

Eperszínben derengő valószínűség, hogy nem lesz tál eper a szemetesben. Hogy nem lesz figyelem bennetek. Nincs, ami ezen változtatna: józanságom színtelen alapja a valószínűség, rajongásom tárgya az eper.

Felértem a harmadikra, örömmel töltött el, hogy a harmadikon lakom, ennél jobb nem is lehetne, azt hiszem. Azért jó, mert ilyenkor vigyázni kell az ilyesmivel. Az emelet - mint a szín, a név - olyan fontos, hogy jó legyen. Minden fontos, hogy jó legyen. Érzékeny emelet ez, és ha senki nem figyel, jobb az óvatossághoz tanúkat keresni. Az egyedülléthez tanúkat keresni. De ha űrt rendeltek ide, nem tölthetem meg, bomló gyümölcs a kísérlet, üres tapasztalat. Van a meditáció rosszul - ketrecnek - felfogott ketrece, abban kell szunnyadnom. Az élet figyelmeztetése, hogy ne éljem nagyon, akkor miért akarom, megszokásból, tudom; minden vágyam: szimmetria a harmadikon.

Tessék vigyázni, éd'sapám egy kicsinyt olyan.