Végigbicikliztem az asztalok között, és ahol gurultam, mindent feldöntöttem: az összes elém kerülő asztalt, és mindent, ami sajnálatosan az utamban volt. Mentem ezen az uralatlan lényen.

A hasadt tudatodat add nekem,

jól fogok bánni vele.

Amíg találkoztunk, azalatt leírhattam volna, hogy mi van veled, te rabolod az időmet, és nyomokat hagysz rajtam. Ezek jól mutatják, hogy engedékeny vagyok, de a végső engedékenységet nem adhatom meg. Hol a képtárban a képnek, hol a kanapéra, hol pedig repedő tudatod falának döntesz, a kilincset markolom, összeszorul minden, a hasadt tudatod a terembe engedem.

A *** a lexikonból származik. Borzasztóan egyszerû. A franciában vesszôparipát jelent. A németben: Adieu, csesszétek meg, viszontlátásra! A románban: igen, valóban, igaza van, így van. Igen, tényleg. Csináljuk meg.

jól fogtam-e, nem tudom

Poétafő hull a kosárba, ez a fordítás, semmi más, majomrikács, kanárilárma, hullagyalázás, nem vitás.

Nabokov: Az Anyegin fordítása közben

- Mér nem lehet egyszer az évszaknak megfelelően viselkedni?

- Jól van na.

Nincs is kedvem ahhoz, hogy alig tudok felvonszolni a lépcsőn, ahol a korlát nem kapaszkodó. Az emelet mélyen bent, római számmal süllyesztett, emelt. Nem érek fel, a negyedik második, de lent. Újra itt, a korlát nem kapaszkodó. Hogy egyáltalán mi van fent. A halott iskolában, a halott  lépcsőházban, nem bízom egy helyben, se korlátban.

Kedden vettem egy hideg zuhanyt, hogy felébredjek, és azóta ébren vagyok, és reszketek, mint a nyárfalevél.

Kifordultam a rajzoló, halovány gyermek házából és rögtön az ernyőm alá szegődött a vén szatír. „Várjon, várjon, merre megy, hadd bújjak az ernyő alá!” „Bújjon.” Azzal kivette a kezemből az ernyőt – vigye. „Merre megy? Itt a kocsim, szívesen elviszem az utca végéig.” „Köszönöm, megyek gyalog. Mozgok az esőben.” „Igen? Jó, hát akkor viszontlátásra, szervusz, kezit csókolom, köszönöm.” „Szívesen.”

Vettem neki egy narancsot, hogy vitaminhoz jusson (ez olyan két hónapja volt), talán becsben is tartotta, de mit tehettünk? Szikkadt volt belül az egész, egy építkezésben az árokba dobtuk.

Jószándékú szadisták torlódnak az ajtóban, integetnek, kifelé tartanak, feajánlják életellenes segítségüket, és egymásban is megbotlanak.

széles e skálán, macska a falon, siet, elengedhetetlen alkalom

A széles galérián, a mélység fölött, a hűtőmágnes alatt csodálatos miniatűr: Rippl-Rónay nyomat. Ez van a szobám falán is, egy nagy. Most itt, a galérián, a mélység fölött, a tágasságban, a fával lécelt térben, a térbe lécelt fában. Az engem legjobban ismerő, régiségből derengő anyám áll a galérián, emeli a mágnest, és ott van: a legtöbbször látott, engem legjobban ismerő kép, miniatűrben.

Ez most egy átmeneti időszak se nem ronda se nem szép, június a felszín alatt alakul-formálódik.