Felértem a harmadikra, örömmel töltött el, hogy a harmadikon lakom, ennél jobb nem is lehetne, azt hiszem. Azért jó, mert ilyenkor vigyázni kell az ilyesmivel. Az emelet - mint a szín, a név - olyan fontos, hogy jó legyen. Minden fontos, hogy jó legyen. Érzékeny emelet ez, és ha senki nem figyel, jobb az óvatossághoz tanúkat keresni. Az egyedülléthez tanúkat keresni. De ha űrt rendeltek ide, nem tölthetem meg, bomló gyümölcs a kísérlet, üres tapasztalat. Van a meditáció rosszul - ketrecnek - felfogott ketrece, abban kell szunnyadnom. Az élet figyelmeztetése, hogy ne éljem nagyon, akkor miért akarom, megszokásból, tudom; minden vágyam: szimmetria a harmadikon.
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://julisom.blog.hu/api/trackback/id/tr205208368
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.