cynical psychology
[clinical psychology]
"Az igazság csökkenti az entrópiát, mármint a zajszintet. Igazság, fogalom nélkül zajos halmazzá esik szét a valóság."
Amikor húsz év mélyéről előkerül valami, amire ketten is emlékeznek - vagy négy év után valaki bocsánatot kér olyanért, amit nem ő követett el, de megtörtént, és akkor; ilyenkor derül ki, hogy van Isten, mert ugyanabban az időben élünk. Távol egymástól, húsz évre, négy évre a látencia időszakába vetve, egyedülálló tapasztalattal. Amikor az egyéni összeér egy másikkal, pár percre valóság születik, és évtizedeket engedélyez. Más is tudja. Ugyanarra emlékszünk. Minden érvényes.
Négyévesen ismerkedtem meg a dióval, ötévesen a kaviárral, hatévesen a konzervkagylóval, ugyanekkor a banánnal, kilencévesen a pizzával, tízévesen az egressel, tizenegyévesen az olajbogyóval, tizenkétévesen a licsivel, tizenötévesen a pezsgővel, tizenhat évesen a kakasherével, huszonkét évesen az avokádóval, huszonkilenc évesen a békával, harmincnyolc évesen a főzőbanánnal és a yam gyökérrel. Mi jöhet még?
Nem volt szükségem Orbán Viktorra, hogy ilyen helyzetbe hozzam magam. Hogy új életet kezdjek minden évben. Erről nem ő tehet, bár a németek és a magyar barátaim egy emberként borulnak le a narratíva előtt. Minden szimbólum és manifesztum. Nehéz a fő narratívától eltérő dolgokat láthatóvá tenni, nem is kell. Pedig egyszerűen csak bonyolultságról van szó, semmi másról.
Már a halál is meghalt. Meghalt Donáth Laci, aki eltemette a szüleimet, pedig ő, és ahogy sorozatosan temetett, volt a folytonosság maga. Persze ez egy trükk volt, mert ez maga a folytonosság. A legfontosabb mondatot neki köszönhetem: "Csak ez van." A temetésen összegyűlő emberek. Csak a szeretet marad, csak az tart meg.