Itt kuldok egy par kepet neked, remelem hogy tetszik a kutyam, a kilatas, es a sajat kepem.

Jó kutya, szép kilátás, nagy ember.

Ma este fogok baseballozni, remelem hogy jol fog sikerulni.

Úgy drukkolok.

De jovo heten megint 8ra kellesz bejonnom, szoval egy kicsit tobbet lehetlesz
aludnom.

Na jóvanakkor. Lehetlesz, ez szép. Kellek, jóvan.

Naponta többször is kiöntöm a kék-zöld kristályszemetet P. bordó bársonyára, vigyék el a szeméthordók. Élettől lüktető vérszín, túlvilági élesség, cserélt nyaklánc, tiszta szesz, közös színű nevetség meg szentség, ha petiék hátrahőkölnek is tőle, de örülnek is neki. 

Azért van nála mindig újság, hogy el tudja takarni az arcát vele, hogy az emberek ne lássák, hogy a képzeletbeli barátjával, Avival beszélget. Az újságon egy sorozatgyilkos képe, ha lerakja, ott a sorozatgyilkos feje.

Nincsenek elragadtatva, sorsszerű mindenki, krémszínű és aranyszínű. Mindkét este azt sugallja, hogy a sajtot körüljárva rossz az, aki rosszra gondol (megenni).

Nappal, Busz belső, buszon kevés, főként öregember

Kinyújtózó nyírfaszobrot, göcsörtösen, biztosan, de könnyen fektettek a folyópartra. Kiállítóteremben jártam körbe magam, narancssárga műanyagkör voltam, középen lyukasan, több voltam, mint illett volna, vagy nyolc egyszerre, szoborcsoportban. De a testtudatlanságot nem érdekli az illem, bármit megtesz velem: hiába tanultuk a háromszöget, a négyzetet, a kört és lyukas mindezeket, a felnőtt térben már nem szolgál minket a logikai készlet.

Egy óriási levél van a szobám közepén; hogy otthagyom, örököltem.

A fürdőszoba előtt találtam, pedig Isten a tanúm rá, nem nevelünk fát ott.

Körbeporszívóztam, körbesöpörtem, körbefelmostam, körberöhögtem,

viaszba öntöm.

(Fehér, oldalán aranykeresztekkel kivarrt selyemszalagra erősített urna ereszt két fekete öltönyös férfit a sírárokba.)

Küldve a ft és a szt, ezt írta: "Megkapod az egyetlen teknosbekamat... majd lesz nekem masik. Aztán szerzek neked egy elefantot is. itt meg kuldom a ct." Az utazási irodában ülve, a hullaszállítási díj árnyékában kötögetem a fotelben a biztosítást, tagokra szakadva, vállban elszabva, lecsuklott fejjel, vizet öntök a tetejére, erre kér a harminckilenc és a negyven fok, félhangosan lehelem : "teknősbékát", többször. Felnézek, kész is már a  kötött életbiztosításom, megóv a hidegtől.

 

Így lehet kétszer eladni.

látványnak rossz:

Mit tesz egy-két humortalan éjszaka, amikor tányérmagasan ülök a bárszéken, egy rúd és az égig ér, jaj, nem akarok fönn lenni, ha te alulról nevetsz, és kihúzod a menekülőkötelet, ellibbented, hogy nyúlok utána, nem érem el, nevetsz, I., mert viccelsz, de én a toronymagas másik bárszék anyjára csüggeszkedem, múltanyjára tapadok, mert úgy félek, az ingó kötéltől, a méységtől és magasságtól. Lent és máskor a fehér köpenyes doktornő injekciót adna a torkomba, úgy kérem, hogy ne, mert mindig injekcióval fenyegetnek, mindig a torkomon akarnak lenyúlni, mit kell belőlem kihúzni? Ez elsikkad, mert valójában – még hidegvérrel sem kell, még unalomból sem kell – senkit sem érdekel. Nem a kegyelem tartotta vissza, a sötétben két medence, uszoda, úszómester kovács alexandra, nézem, ahogy elmerül a vízben, épp úgy, ahogy másnap nekem is kibomlik a hajam a valóságos, kegyelemteljes, világoskék medencében.

Mennyivel vidámabb volt, amikor hogy lovon ültem, azon a lovason ültem, csak a magasságot jelentette. Nem féltem fenn, mert békésen caplattunk, az embereket kikerültük, utcai közlekedést végeztünk, egy ló hátáról, azon a lovas hátáról olyan megnyugtató volt a felismerés, hogy ez csak egy tűsarkú szandáltól volt, amiben egész héten jártam.

látványnak jó:

Mit tesz egy-két humortalan éjszaka, amikor tányérmagasan ülök a bárszéken, egy rúd és az égig ér, jaj, nem akarok fönn lenni, ha te alulról nevetsz, és kihúzod a menekülőkötelet, ellibbented, hogy nyúlok utána, nem érem el, nevetsz, I., mert viccelsz, de én a toronymagas másik bárszék anyjára csüggeszkedem, múltanyjára tapadok, mert úgy félek, az ingó kötéltől, a méységtől és magasságtól. Lent és máskor a fehér köpenyes doktornő injekciót adna a torkomba, úgy kérem, hogy ne, mert mindig injekcióval fenyegetnek, mindig a torkomon akarnak lenyúlni, mit kell belőlem kihúzni? Ez elsikkad, mert valójában – még hidegvérrel sem kell, még unalomból sem kell – senkit sem érdekel. Nem a kegyelem tartotta vissza, a sötétben két medence, uszoda, úszómester kovács alexandra, nézem, ahogy elmerül a vízben, épp úgy, ahogy másnap nekem is kibomlik a hajam a valóságos, kegyelemteljes, világoskék medencében.

Mennyivel vidámabb volt, amikor hogy lovon ültem, azon a lovason ültem, csak a magasságot jelentette. Nem féltem fenn, mert békésen caplattunk, az embereket kikerültük, utcai közlekedést végeztünk, egy ló hátáról, azon a lovas hátáról olyan megnyugtató volt a felismerés, hogy ez csak egy tűsarkú szandáltól volt, amiben egész héten jártam.