"Én csupán a sikercentrikus kultúra ellen tiltakozom, amiben állandóan fényeznünk kell magunkat a közösségi médiában, ami szerintem végtelenül nyomasztó mindenki számára. Ha ugyanis nagyon sikercentrikus egy társadalom, akkor nem tudja elfogadni a gyengeségeket és a fájdalmakat, ami egyenes út az empátiamentes kultúrához."

Ennél rosszabb a helyzet. Mert trauma- és fájdalomcentrikus is, továbbá ezzel összefüggésben látszólag (valójában sokszor infantilis és rövidlátó módon) empatikus is a társadalom, csak sajnos a traumát ahhoz, hogy nagyot menjen, sikerbe kell öltöztetni. Tehát az empátiánk is sikercentrikus.

Valahol Ázsiában eldugva mindig van egy idősebb kutya, vagy egy idősebb ember, egy igazi rekorder.

A takarítás egyike a legkevésbé higiénikus dolgoknak. Folyamatosan izgulok, hogy mi lesz közben koszos. Hogy kevesebbet izguljak ezen, időnként kiszervezem, de ez is csak akkor működik, ha nem látom, ahogy csinálják, csak az eredményt. Iskolai menza konyhájára se engedjetek be, és egyetlen vendéglátó helyen sem szeretném a mosogatás, de még a főzés körülményeit sem megismerni.

Így kiesve lenni mindenből már tehetség, már életmű. Mennyi erőfeszítés, mennyi hősies küzdelem, hogy mindent eltüntessek magam körül! Mennyi igyekezet, mennyi kapcsolódás és reménység! Mennyi újratanulás, újrakezdés és esés utáni felkelés. Tápászkodás, nyújtózás, törekvés. Monotóniatűrés, mélylevegő, változáselfogadás. Egyedül bizonyos jellemvonások és rendszeresen elkövetett hibák állandók. A bosszúságok és javíthatatlan filantrópiák. De persze hálistennek újra és újra tudok virágozni is, ezen közösen csodálkozunk az ellendrukkereimmel.

Das ist aber schön, dass du drei Sprachen sprichst! Köszönöm annak a német anyának, aki egy pillanatra belegondolt ebbe. Mégiscsak teljesítmény, hogy három nyelven folytatom az életemet, bár a másik kettőnek a színvonala vitatható, de talán így nem leszek alzheimeres, és az arcbőröm is később ereszkedik meg. Bár a második és harmadik nyelvnél gyakran elengedem magam, és keverem őket, direkt és véletlenül is, ha egy szó inkább az egyiken jut eszembe, miközben a másikat használom. (Ebből lesz a holland!) Latinból valójában már a második órán elvesztettem a fonalat (pedig most nagyot mennék vele a TikTokon), franciául pedig csak a külsőm beszélt 20 és 25 között, pedig 26 és 28 között tanultam. És most bejött egy fiktív nyelv, amit a castingra tanultam, ami leginkább a vietnámira hasonlít, és álmomban most már azon is beszélek. Ott nincsenek, csak ősi fogalmak, anyagnevek, törzsi viszonyok és vadászati szókincs, de ezt is újabban belekeverem a németembe. Sokat profitálok belőle a Lidlben, és a berlini klubszcénában is nagyra értékelik.

Mit jelent, ha egyszerre sokan álmodnak velem? Vajon mit jelentek?

Látszólag nagy bennük a lendület, hogy fejlődjenek, nagy az eszköztár, minden biztosítva, minden lelki rezdülésre egy applikáció, de nem tanulnak semmiből. Alázat- és fejlődéskultusz, de a cél semmi más, mint az önoptimalizálás - kezdődhet a fitness és folytatódhat a kapitalizmus.

A szomszéd lakásokban más emberek élnek, a környező ablakok, a muskátlis balkonok mögött ismeretlen egzisztenciák húzódnak. Nem lehet mindet a keblünkre ölelni. Sosem tudom, hol van értelem. Nem tudom, hogy hol van gyűlölet a homlokzat mögött. Nem ismertek a szándékok a háttérben, de valószínű, hogy keresztezik egymást. Ezt mérnöki pontossággal senkinek sincs kedve megrajzolni, tudomásul venni. Amikor a mindenséggel foglalkozunk, lakáshelyzettel, szavazati többséggel, vallással, népegészségüggyel, tudománnyal, és mindenkit semlegesnek tételezünk, amikor össze kell foglalnunk az emberiséget, akkor mindenre mint jóra, vagy mindenre mint rosszra kell gondolnunk? (Nem számít, amíg van, aki öntözze a muskátlit.)

Nem akarsz frufrut? Kérdezem álmomban az anyámtól, aki már nem él. Milyen jópofa ajánlat. Különösen, hogy volt is neki! Egy következő álomban pedig közelebb kerültem a nagyapámhoz, mint az életben valaha, intenzív szeretet és ragaszkodás volt közöttünk, együttműködés és egyértelmű, kölcsönös megértés. Azt hiszem, kicsi voltam, de nem kiszolgáltatott, csak a szeretet legtermészetesebb élvezője.

Egy vigasztalan nyaralásnál sokkal jobb a nem nyaralás. És sok nyaralást látok szerencsétlennek. Azt hiszem, képtelen vagyok elhagyni a fedélzetet. Nem vágyom nyaralásra, integrációra vágyom! Ha lennének szürke hétköznapok, biztos akarnék nyaralni.

Berlinben nem fűtik a jógatermeket. És még engedjem el magam! Ez a mai pont Jóga Nidra. Egy helyben leszünk, közösen leállítjuk a vérkeringésünket és kihűlünk. Az egész órát a vezető bársonyos hangjára végigbosszankodom, nem kihűlni jöttem! A levegőt átszűröm magamon, a tüdőmben felmelegszik valamelyest. Puha kellékek, elengedés, szeretet. Vacogva szorítom magamhoz a hengerpárnát. Savasana. Engedjük át minden csakránkat a jeges megnyugvásnak! Nyújtózkodom. Az ujjaimmal a függöny alatt elérem véletlenül a radiátort, és megkapaszkodom egy meleg csőben. Soha többé nem engedem el.

Kitüntettek az Elveszett emberek Berlinben és a Pajzsmirigy problémáikat karbantartani próbálók, de nem tudók Facebook csoportokban való kiemelkedő jelenlétem miatt. Ezt a jelvényt most kinyomtatom, és az ágyam fölé teszem, mielőtt belépek a Megrendült Egészségű, Gyermektelen, Migráns Boomerek csoportba és bezárom magam mögött az ajtót.

-Balkezes vagy?

-Még csak az hiányozna!

pandaháború

[bandaháború]

Hogy lehet több hasonmásom és több titkos testvérem is?

Olyan társra gondolok, aki rendkívüli módon hasonlít rám. Több van belőlük!

Ha Japánba mennék, ott is találhatnék egyet?