Fel kell bontani Berlint, az elmúlt évet és a személyiségemet. A feladat mérhetetlenül nagynak tűnik most.

A jószívű gyártás nekilátott a munkának, és hellyel kínált maga mellett. Az igazgatói szék fém hajlatán megcsillant a napsugár.

"Hanem azért jó volt ez az együtt töltött 7 év.

Ezt azért tudd, mielőtt itt hagyod az állatokat.

És tudd, hogy itt mindig tárt kapuk várnak, a zellerfejlesztés számára te sohasem leszel fölösleges. 

(Halmozódnak a kölcsönök, az adósságok, a gyár tönkremegy. Senki sem törődik a zellerfejlesztőkkel.)"

Körbetartozás és körbeszopatás.

Ilyen viráglelke van! És hogy megfér a gyűlölettel!

Az igazság mozgása sokkal 

Meg akarsz-e halni.

Apám 60 éves, alkoholista, és 2 hónapja nem alszik. Végképp lerázta a világot. A testében elszabadultak a vegyületek, és végletes önzésbe sodorták. Irgalmatlan belső életét látjuk elfertőződni; a tudat cerberusai megdöglöttek, és puszító erőket hagynak, a szemünk láttára, lelkébe a nap minden szakában ki-be haknizni. 

Egész gyerekkoromban így pusztított. De akkor még fiatalok voltunk mindannyian, nagyobb ellenállással, a halál irányába például.

A harag nem örökre szól, hanem örökké tart, amíg a másik puszta lélegzése táplálja. Nyugodt idők vége, szeretet vége, válás, kezdődik az unalmas öngyógyítás, még azt se tudom, hogy kezdjem el.

Azt álmodtam, hogy kaptam Attilától egy levelet, vagyis a szeretetre képtelen ragaszkodásról álmodtam. Amelyik bálványt farag magának, azt gyűlöli, azt gyalázza, és amikor dől, azt akarja hirtelen imádni.

Nem kérem Queen Mary megkoronázását, meggyalázását, temetését, de még esküvőjét sem reggelire. Semmi királyira, istenire vagy társadalmira nem vágyom ebben a napszakban. Ünnepi szólamokkal, grandiózus indulókkal  kelek-fekszem, nap mint nap, tekintet nélkül nememre, koromra, képzettségemre és idegállapotomra.

A páciens szuszog, az analitikus ébren hánykolódik.

Eddig még nem sikerült megszabadulni attól a keserves mintázattól, ami a kapcsolataimat az ápolt-ápoló szerepleosztás szerint működteti. Még ha ápoltként stratolok is, ápolóként végzem.

Borzasztó egy ilyen premier előtti pánik. Kifosztott sminkládák, széthordott jelmezek, bizonytalan szerepek. Határozottan állíthatom, hogy ez a szemfestés NEM SIKERÜLT JÓL: a szemem alatti mély karikákat ugyanis ahelyett, hogy korrektorral próbáltam volna eltüntetni, tévedésből - vagy rossz ízlés miatt - ciklámen rúzzsal hangsúlyoztam ki. Ez a karneváli külső önmagában még nem lett volna baj, ha eközben nem érzem a tarkómon a felügyelő hideg lehelletét, és nem tudom egész testem meggyőződésével, hogy a szomszédos barakkból a diákszínjátszók réme, Hitler figyel.

És ismét nyitva állnak a kommentboxok. Köszönöm a figyelmeztetést!

Szóval ezért nem szól hozzám senki fél éve.

Mostantól pedig azért nem, mert megszokták.