A motor is elromlott, és még te is megsértődsz.
Sóvidékkel álmodtam. Halmokként egymásra terülő sóhab rétegekben gázoltam. A fiatalokért indultam, hogy ne vesszenek el a sóhabban. Báron jött szembe, atyai szakállal tanácsolta, hogy menjünk ki mi is a partra, ne kockáztassuk magunkat ebben a kiszámíthatatlan időben. Szabadkoztam. Védtem a fiatalokat: kijönnek a mélyvízből ők is, éppen most megyek be értük. Talán mindjárt itt vannak a fiatalok, és kimehetünk együtt - azt éreztem álmomban. De nem sietnek felém, a fiataloknak nincs szükségük az anyai gondolkozásomra. Nem akarják, hogy a bőrükön üljek, mint a só.
Családom tanácstalanul bolyong az érzékelés ködös birodalmában: édesanyám annak idején lefényképezte a tévében a köztársaság kikiáltását, édesapám tíz évvel később rádióból hallgatta a napfogyatkozást.
Hogy az órát nem szagolni kell, hogy megtudjuk, mennyi az idő - ez az évtized penzuma lesz.
Olyan fordulatot élhettünk meg, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján: amikor az öncélú, inkább népszórakoztató, mint kereskedelmi értékkel bíró, mosolyogtatóan funkciótlan reklámok ideje lejárt és a robbanó vadkapitalizmus hirtelen felsrófolta a reklám másodperceinek árát.
A blogringben most állt be a vadkapitalista-webkettes fordulat: a taralom immár nem azt jelenti, amit eddig, a blog kereskedelmi felületté válása megállíthatatlan. Lássuk csak az alábbi piackutató (piac!) kérdésekre adott szánalmas válaszaimat (mintha az ügyfél bankban kezdene az emésztéséről beszélni):
- Mi a blogod fő témája? Én.
- Mióta vezeted rendszeresen oldaladat? 6 éve.
- Mennyi látogató fordul meg blogodon naponta ill. hetente? (Google Analytics mérést javasoljuk) Átlagosan 80.
Az érzések feldolgozására idén érdeklődés hiányában elmarad, azok gyászolnak hangosan, akik nem tudnak lépést tartani a korral.
A világ áramai, mozgásának mintázata mániás depressziós hullámverés: eufórikus és depresszív szakaszok váltják egymást. Most mániás szakaszában van és rám tapad a világ: nem hagy időt nekem, hogy saját percem legyen, kiéljem vagy kipihenjem, hajt és robban - máskor lezárt szemmel, levágott füllel fekszik. Áradás és termékenység, terméketlenség, áradás és megint üresség. Én nem projektálok, a világ hisztériájának alkalmazkodó áldozata vagyok.
A világ áramai, mozgásának mintázata mániás depressziós hullámverés: eufórikus és depresszív szakaszok váltják egymást. Most mániás szakaszában van és rám tapad a világ: nem hagy időt nekem, hogy saját percem legyen, kiéljem vagy kipihenjem, hajt és robban - máskor lezárt szemmel, levágott füllel fekszik. Áradás és termékenység, terméketlenség, áradás és megint üresség. Én nem projektálok, a világ hisztériájának alkalmazkodó áldozata vagyok.
"A plútói szelekció egyik brutális, de annál hatékonyabb módszere a spirituális élmények túladagolása lehet, hogy egyszer és mindenkorra elvegye kedvünket tartományai illetéktelen vagy kontár módon történő piszkálgatásától."
Piszkálgatás. Ennyit a meszkalinról (2000) és Attiláról (2008).
A világ áramai, mozgásának mintázata mániás depressziós hullámverés: eufórikus és depresszív szakaszok váltják egymást. Most mániás szakaszában van és rám tapad a világ: nem hagy időt nekem, hogy saját percem legyen, kiéljem vagy kipihenjem, hajt és robban - máskor lezárt szemmel, levágott füllel fekszik. Áradás és termékenység, terméketlenség, áradás ó és megint üresség. Én nem projektálok, a világ hisztériájának alkalmazkodó áldozata vagyok.
Épület... Igen. A múltkor például bementem egybe, és úgy éreztem, hogy lehetne jobb is (most nem tudom, jól mondom-e, nem ismerem a szakkifejezéseket). Gondolom, ez az építészet feladata, hogy jók legyenek az épületek mármint. Megfelelőek az embereknek. Vagy akiknek készülnek. Nehéz, felelősségteljes feladat a tiétek. Szép munka.
Mindenesetre én tisztelem.