A kortárs ismerőseim nem néznek ki rosszul, nem mutatják az öregedés látványos jeleit. Inkább csak túl régóta nézzük egymást, ez idézi fel, hogy van korunk.

Az Ikea egyik ágyán megtörten ül egy tányérsapkás irodalmár, az irodalom összes neheze, a rosszul sikerült rendszerváltás nyomja a vállát. És beleroskadt a modernségbe is, hogy itt mindenkit tegeznek (már nem), és minden fenyőből van (már nem), és sokan zsonganak babakocsival. De azóta sok új, buta baba is született, mióta az Ikea bejött Magyarországra. A tányérsapkás irodalmár figyeli a hálóbútorok lapályát, a bemutatóteret, a rugós matracról.az elmúló életet.

Megnyitom az endokrinológia rendelés oldalát, ahol egy híres, de púpos szakember néz farkasszemet velem. Nem kéne ennek az endokrinológusnak ortopédhez menni? A kardiológusra is ráférne egy jó fogászati kezelés, illetve ezt a gasztroenterológust is elküldeném bőrgyógyászhoz, nem beszélve a neurológus inzulinrezisztenciájáról, amit apróbb jelekből azonnal kiolvasok a .jpg-ből.

ózonmajom

[fogalmam sincs, mi hangozhatott el eredetileg]

Éljen nyugaton tovább!

[Éljen nyugodtan tovább!]

Beleszédültem életem első parkolásaiba.

Az elképesztő mennyiségű rabbi mellett van egy Mumin nevű kirgiz rokonom is.

"Én csupán a sikercentrikus kultúra ellen tiltakozom, amiben állandóan fényeznünk kell magunkat a közösségi médiában, ami szerintem végtelenül nyomasztó mindenki számára. Ha ugyanis nagyon sikercentrikus egy társadalom, akkor nem tudja elfogadni a gyengeségeket és a fájdalmakat, ami egyenes út az empátiamentes kultúrához."

Ennél rosszabb a helyzet. Mert trauma- és fájdalomcentrikus is, továbbá ezzel összefüggésben látszólag (valójában sokszor infantilis és rövidlátó módon) empatikus is a társadalom, csak sajnos a traumát ahhoz, hogy nagyot menjen, sikerbe kell öltöztetni. Tehát az empátiánk is sikercentrikus.

Valahol Ázsiában eldugva mindig van egy idősebb kutya, vagy egy idősebb ember, egy igazi rekorder.

A takarítás egyike a legkevésbé higiénikus dolgoknak. Folyamatosan izgulok, hogy mi lesz közben koszos. Hogy kevesebbet izguljak ezen, időnként kiszervezem, de ez is csak akkor működik, ha nem látom, ahogy csinálják, csak az eredményt. Iskolai menza konyhájára se engedjetek be, és egyetlen vendéglátó helyen sem szeretném a mosogatás, de még a főzés körülményeit sem megismerni.

Így kiesve lenni mindenből már tehetség, már életmű. Mennyi erőfeszítés, mennyi hősies küzdelem, hogy mindent eltüntessek magam körül! Mennyi igyekezet, mennyi kapcsolódás és reménység! Mennyi újratanulás, újrakezdés és esés utáni felkelés. Tápászkodás, nyújtózás, törekvés. Monotóniatűrés, mélylevegő, változáselfogadás. Egyedül bizonyos jellemvonások és rendszeresen elkövetett hibák állandók. A bosszúságok és javíthatatlan filantrópiák. De persze hálistennek újra és újra tudok virágozni is, ezen közösen csodálkozunk az ellendrukkereimmel.

Das ist aber schön, dass du drei Sprachen sprichst! Köszönöm annak a német anyának, aki egy pillanatra belegondolt ebbe. Mégiscsak teljesítmény, hogy három nyelven folytatom az életemet, bár a másik kettőnek a színvonala vitatható, de talán így nem leszek alzheimeres, és az arcbőröm is később ereszkedik meg. Bár a második és harmadik nyelvnél gyakran elengedem magam, és keverem őket, direkt és véletlenül is, ha egy szó inkább az egyiken jut eszembe, miközben a másikat használom. (Ebből lesz a holland!) Latinból valójában már a második órán elvesztettem a fonalat (pedig most nagyot mennék vele a TikTokon), franciául pedig csak a külsőm beszélt 20 és 25 között, pedig 26 és 28 között tanultam. És most bejött egy fiktív nyelv, amit a castingra tanultam, ami leginkább a vietnámira hasonlít, és álmomban most már azon is beszélek. Ott nincsenek, csak ősi fogalmak, anyagnevek, törzsi viszonyok és vadászati szókincs, de ezt is újabban belekeverem a németembe. Sokat profitálok belőle a Lidlben, és a berlini klubszcénában is nagyra értékelik.

Mit jelent, ha egyszerre sokan álmodnak velem? Vajon mit jelentek?

Látszólag nagy bennük a lendület, hogy fejlődjenek, nagy az eszköztár, minden biztosítva, minden lelki rezdülésre egy applikáció, de nem tanulnak semmiből. Alázat- és fejlődéskultusz, de a cél semmi más, mint az önoptimalizálás - kezdődhet a fitness és folytatódhat a kapitalizmus.