"Viselj el!"
(nem én mondtam)
Nőnap alkalmából szeretnék pár sort szentelni a habzó szájú nőgyógyásznak.
De még magamhoz kell térnem.
A rendelőben hirtelen minden elsötétül. Áramszünet! Az összes, díjnyertes endokrinológusnő, az inzulinrezisztencia tévedhetetlen diagnosztái viháncolva rontanak ki a folyosóra. Mindenki fel van ajzva, a molett ápolónők viccekkel dobálóznak a sötétségről, a nőbetegek tompán ülnek a váróterem székein. Egy festett szőke, középkorú belgyógyásznő nem bír magával, és azt kiáltja: szabad a csók! Tüű doktor kijön a barlangjából és a kuncogó doktornők koszorújában ünnepélyesen bejelenti: leállt a számítógépes rendszer. Micsoda nap! Az összes számlát postán kell kiküldeni!
És akkor a nyuszi zárhatatlan ketrecére rákerül a Szentek, boldogok, az Újszövetség és az Ábeltől Zsuzsannáig szakrális szótár, illetve a Kerek egy esztendő kommunitsa gyermekévkönyv, mert ezek a legnehezebbek, ezeket biztos nem emeli meg alulról az orrával. Minden reggel, indulás előtt van ez a rutinos mozdulat, hazajövetelkor pedig ugyanezeket le, az Újszövetséget mindig összefogva a Szentek, boldogokkal, a kommunista gyűjteményt az 1952-es kötettől az '54-esig pedig külön kupacban emelem le, amikor megkapja az esti répát.
EGY FONTOS LIFE LESSON 2015-BŐL
Az, ami történik, teljesen független attól, amit csinálok. (Ezért most biztos van, aki meg fog verni.)
MELYIK POLITIKAI KÉRDÉS ÉRINTETT MEG A LEGJOBBAN?
28-as kérdés - ott, ahonnan ellestem ezt a kérdéssort - egyszerűen nincsen.
A kerítéshúzás.