Felsorolta a négy embert, akikkel együtt kéne működni, a harmadik nevet akusztikailag biztonságosan beágyazva, pergő nyelvvel hadarta el, úgyhogy azt sejtem, lesz közöttük egy bűnöző vagy egy látványos bőrbetegségben szenvedő kolléga. Majd nem lepődöm meg.
- Jó étvágyat!
- Jaj, ne!
Amíg mások figyelmesek akarnak lenni, és elhaladtukban jó étvágyat kívánnak, én mindig leleplezve és megalázva érzem magam.
A némajátékból úgy ítélem, ez az a pillanat lehet, amikor a konferencia hivatalos megnyitását követően, a szervező az üres asztaloknak dőlve, pár vigasztalan konnektorral a háttérben arról beszél, hogy a pályázati pénzeknek köszönhetően nemsokára lesz pogácsa.
A megnyitót követően az alábbi karakterek vonulnak fel és vesznek részt fenntartás nélkül az eseményen:
- üveges tekintetű, billegő előadó
- üveges tekintetű, papírokkal rendelkező előadó
- üveges tekintetű, technikailag felkészült, esztétikailag lehangoló előadó
- lehajtott fejű előadó (szintén üveges tekintetű, de óvatos)
- hasfájással küzdő előadó
- boldog előadó
- szemérmes előadó
- remegő előadó
- motyogó és totyogó előadó
- körbetekintő előadó
- teljesen periférikus témát választó, könyörtelen és kitartó előadó
- akarat nélküli előadó
- magáról bolyhot leszedő, teljesen reménytelen előadó
- beletörődő operatőr.
Pedig ezt az egészet nem szabadna hagyni.
Az anyag áttekintésével leróttam a penitenciámat. Öt hónap mély és őszinte esztétikai vezeklés után szabadságra szeretnék menni.
Kis csend a 9-es buszon, majd az egyik utas elkezdi ordítani az O sole mio-t. Kínos, megrázó. Új felszállók érkeznek. Semmi. Most miért van csendben? Van itt például egy nagyon nagy testű nő, most érkezett, magabiztos, jól megteremtette magának a helyet a világban. Szeretném, ha ő is hallaná ezt. Rendüljön meg! Teljesen reménytelen, hogy mindannyiunkkal ugyanaz történjen, hogy ugyanannak az őrületnek a részei lehessünk. Sose fogjuk érteni egymást a kövér nővel.
Minden operaénekesnőnek rózsák borítják a profilját.
Torták, premierek, barátnők. Meg többnyire valaki másnak a gyereke.
Született egy gyerekem, és teljesen elfeledkeztem róla. Eszembe jutott, hogy kéne ennie, de nincs tej. Hogy pont ugyanolyan képességeim vannak, mint előtte.
(Pedig most már szépen hízik a nyuszi is. Jó kéne, hogy legyen a lelkiismeretem.)
Azért ülnek a rendelőben csak nők, mert a férfiak már mind meghaltak?
"Márta, kérlek vedd fel a telefonodat!"
Rendelőben ülő nő csengőhangja. Természetesen ezt is egy nő mondja neki.
A videón nyuszik ugranak lassított felvételben. Magasan, ívesen, fényesen. Gábor: "Azok ugranak a legmagasabbra, akik megtorpannak."
Vettem a mély levegőket az ELTE felé. Nem gondoltam, hogy valaha hexameterben fogok panaszkodni az egészségi állapotomról.
Ez hajtípus, fejtípus, személyiségtípus, vagy sors, hogy öröktől fogva és örökké kócos a hajam?
Vagy a szüleim egyszer elrontották, és azóta nem találom a modellt? Nincsen rendezett haj reprezentációm. Erika néni, Saci néni, Zsuzsa néni és később még Gabi néni is csatokat, fésűcskéket és színes hajgumikat ajándékoztak nekem, óvodától a felső tagozatig, lehetőleg mindig nagyobb nyilvánosság előtt. De nekem is voltak csatjaim, fésűcskéim és hajgumijaim: egyszerűen nem tudtam, hogy kell használni őket. Aztán valamelyik karácsonyi húzáskor a Bedi Zsuzsitól is rengeteg csatocskát, fésűcskét és színes hajgumit kaptam. Nem tudom, talán az osztályfőnökünk, vagy a Szülői Munkaközösség szállhatott rá.
