Van itt egy ilyen dezsavü élményem. Február óta tart, amióta bejött az első aggodalmas, de bizakodó, szőke, nagy seggű férfi, akit valamelyik kollégája bemutatott, hogy új munkatárs, és mostantól itt fog dolgozni velünk. Azóta kéthetente bejön a körbehordozó kolléga, aki szerényen a háttérben maradva bemutat egy újabb aggodalmas, de bizakodó, szőke, nagy seggű férfit. És én mindig azt hiszem, hogy ugyanazt a munkaerőt hozzák, aki február óta velünk dolgozik, hogy valamilyen, számunkra nem ismert lelkigyakorlat keretében pár hetente újra és újra bemutatkozzon nekünk, és meggyőződésemmé vált, hogy valaki eközben röhög rajtunk az ajtó mögött, ahogy megint illedelmesen elmondjuk a neveinket, megkérdezzük, honnan jött, és úgy teszünk, mintha még nem járt volna itt. Ezek szerint viszont már legalább négy-öt világos tónusú, nagy seggű kollégánk van, akik közül egy (vagy három) tartósan meg van sértve, mert előfordul, hogy nem köszönök neki, hiszen ma már úgyis láttuk egymást délelőtt a folyosón. Akkor pedig különösen tartózkodóvá válok, ha látom, hogy valamelyik kitárt manccsal közeledik, és be akar mutatkozni.

Ezek az idők érnek véget lassan. A munkahelyem elhagyásával le kell mondanom az ilyen vidám meglepetésekről. Nincs több bosszús, szőke maci idén :(

"Plusz lámpa.
Dávid beszélt-e Ervinnel?
Naplemente.
Hogy kell megszólítani a sorompót?"

"Kreatív producert keresünk" 

Hátha.

Több évet dolgoztam úszómesterként, medenceőrként. A medencék és közvetlen környezetük felügyelete, rendben tartása volt a feladatom. Vendégek számára mind szóban, mind pedig tettben segítség-, illetve információnyújtás. Vizek állapotának dokumentálása, hőfok szabályozása. Műszak végén a medencék és környezetük rendbetétele, kitakarítása.

Send.

Jaj ne! Kihagytam a moszatokat! Visszavonás. Visszavonás!!!

Zsótér Sándor: Nem komplikálom túl: izgatott vagyok és nyugalmat sugárzok.

A híroldalnak van egy rovata, amely az aznap szívrohamot kapott rockzenészeket listázza. Rengeteg követő, még több lájk.

- Nekem ma az Isten azt súgta, hogy ne a kék zoknit vegyem! És mégis felvettem, mert nem tartottam jelentősnek a kérdést. De legközelebb, ha fontos dologról lesz szó, meghallgatom!

- Nem értelek sajnos. Ez valami esterházys utalás? Mondtam már, hogy műveletlen vagyok.

- Nem!!!! Semmilyen utalás. Ez történt ma délelőtt, lábmosás után.

Az orvostudomány, mintha ráérne, az emberek jellemét akarja meggyógyítani. Nem lehetek fázós, ideges, vagy szomorkás ember többé. Az alkat nem tipológia, patológia. Mint régen a melegek és balkezesek átnevelése - arról most azt illik mondani: babona volt.  

Nem kell mindent meggyógyítani - egyeztünk meg a fiatal belgyógyásszal. Így jelentős erőforrásokat lehet felszabadítani a tényleges gyógyítás számára.

Egy cikk, amely azt javasolja a kisebbségi komplexussal élőknek, hogy legyenek magukról jobb véleménnyel.

Ezen kívül az is idekívánkozik, hogy volt osztályfőnökünk, aki határozott hangnemben lemondta a 70. születésnapjára nagy szeretettel szervezett kollektív köszöntést, mivel nem szeret középpontban lenni, ugyanezt a temetésén már nem kerülheti el, mert menthetetlenül sok tisztelője, jóakarója és hálás tanítványa van - akik viszont ezek szerint kegyeletsértést követnek el, ha majd részt vesznek a búcsúztatásán. Bízom benne, hogy nyolcvanra megenyhül kicsit és kilencvenes éveiben úgy dönt, mégis kiélvezi a népszerűséget.

Daphne talán azt mondaná, nekrofil az észjárásom, én inkább csak azt: óvatos, halálközpontú, amikor Magyarország egyik prominens producerével azért nem szeretnék együtt inni, mert szívroham közeli állapotban sejtem - éves léptékben -, és ha nem is azon az éjjelen fogja érni a baj, azért én már nem szeretnék nagyon kötődni hozzá.

Még hány apám fog meghalni?

"...magától értetődő egyetértés volt abban, hogy az élet egyre jobb lesz, legfeljebb bosszankodtak amiatt, hogy ez a folyamat tovább tart, mint gondolták."