Azt hiszem, rájöttem, az ösztönös - és a gyökereinket érintő -  osztályharc mellett milyen okból ért véget a barátságunk K.-val. Egyértelműen az impotens múltjára emlékeztetem őt. Azokra az időkre, amikor még nem csinálta azt, amit szeretett volna - ezalatt én végig jelen voltam. És K. retteg a regressziótól - meghaladott.

Ugyanennek a képletnek vannak háborús megfelelői is, nem akarok ilyenekről fantáziálni, hanem örülök, hogy béke van, így valami személyiségünk egészét megrengető tragédia helyett csak a passzivitás illetve a megszűnés marad.