Nem gondoltam, hogy az élet ennyi problémát képes kitermelni. Hogy mindenből probléma lesz, a porblémából is az lesz, de a nem problémából is, egyaránt. Semmilyen problémára hosszú ideje semmilyen megoldás nincs. Hogy kell valamit elsimítani? Eltüntetni, vagy szőnyeg alá söpörni? Elvesztettem a képeségem. Szidott anyám érte. Mindent végigpróbáltam. Semelyik se jó! Minden bonyolódik. Egyre több a feladat! Egyre kevesebb a kindertojás. Egyre messzebbre utazik, egyre távolabb a megoldás! Lehet, hogy nincs is. Megvan: nincs! Így kell az életet leúszni? Nem megoldva, a ránk zúduló problémák tengerében? Másnak mintha lenne szusszanásnyi ideje, apró siker-szigete, lopott pihenője, vagy egy harapás valami, amire nem allergiás. Kivéve a háromgyerekeseknek, ott nyilván több az allergén, a nevelési fennakadás, de az egy velejéig idegen, ismeretlen helyzet számomra, arról nem sok mondanivalóm van.