Engem hallgat a falban a víz, és engem hallgat az Isten, amikor csak hangot adok, de engem ne hallgassatok, mert itt semmi nincsen.

Szerintem ma már nincs fa.

Konzultáció a tapasztalattal

Értetlenségből épített magának várat. Nem akarok, nem akarok változtatni. Hiszékenységből fújt gömböt, a gömbben reggelizett, a gömbben írt. Figyelj rám: ez ez. Ez ezzel azonos. Nem ismerem fel, nem ismerem fel. Autisztikus küzdelmet az éretlennel nem, kevés vagyok hozzá, öreg és értetlen.

"Watching tv, remote controle, Nova Screen, Nova Screen" Ez a dal egy újfajta tévéképernyőről szól (Nova Screen), szeretném küldeni szüleimnek, barátaimnak és az unokatestvéremnek.

Tudom, mi volt ez! A plazmatévé-komplexus.

Alulról nézni a vásznat? Hogy lehet egy mozit olyan kényelmetlenül berendezni, hogy csak a székek alatt jusson hely? A filmet alulról kelljen néznem, egy zsebtükörnyi monitoron, és a vásznat csak sejtsem? Nincsen bennem felháborodás, csak csodálkozás a rossz pozíción és a heveny gusztustalanságon, hogy ilyen kis helyet kapok, és a bársonyülésre fel, zsemlegombócot köpök. Mi nyomorított meg ennyire?

Kádba lépés előtt a levett ruhákra állok, melegítik a talpam. A fotel karfájáról leesik a halom. Egyetlen állítás, a mondat, amire a hideg talpnak szüksége van.

"Felmosórongy az, ami annak vallja magát."

Édesanyám

Működő erők játéka vagyok, el van képzelve a világ. Fájdalmasat tapasztalok. Létezem, és nyomot hagyok, vérig sértett kézzel.  El van tévedve a hibám  eltévedve minden szabály eltéved a hatoldalú végtelenbe minden irány. Nem én tehetek róla

hanem az összenyomott oldalak közül hiányzó hiány.

<----   zene!

Egy-egy jól kiválasztott vércsoport a lélek mélyébe enged bepillantást. Kozmikus és modern a megközelítés, biológiai alapú és rettenetes. Kérdezzetek bátran, már nem válaszolok, hallgatag, posztmodern biológus vagyok.

Havat lapátolok, vért iszom. A spirál mindig itt a térben és vár és kérdez és nem altat el.

Tegyünk különbséget éhségeink között - mondta a jógi, és nem ítélkezett. És nem nevetett, amikor megkérdeztem: ezen a gyufásskatulyán Buddha van vagy Jézus Krisztus? Mert olyan kicsi, hogy nem tudom kivenni.

- Na, súgd még egyszer a fülembe: mikor? Szombaton?

- Szombaton.

- Hajolj még egyszer közel: mikor?

- Szombaton. És ha ügyesek vagyunk, repülőjegyet is kapsz.

- Mi? Még egyszer!

Egyszerűen nem hiszek a fülemnek. Hitetlenségemben fel is ébredek szombaton. Nem csak jegyem nincs, de suttogásom. Csak szennyes mosásom, takarításom. Ébresztőórám, széthasított álmom, és mára már a jógi sincs sehol.

-Most egyedül kell maradnom az orrnyergemmel - mondta a család öreg jógi barátja, és megpendítette az arca közepén kiálló, csupasz, ráncos, barna húst. Rengett, mint a kocsonya. Uramisten. - mondtam. - De legalább van a családnak egy öreg jógi barátja, lehet tőle tanulni a testtudatot. Majd amikor én is le tudom vetkőztetni az orromat, és egyedül maradok vele, majd akkor mondom, hogy tudok valamit.

Mondjuk el, hogy milyen. És hogy mihez képest ilyen. Hogy tavaly még szerethető, ma már kézzel tisztítható - akkor  hozzád képest  milyen. Hozzád képest ilyen, hozzám képest mégis zöld. És most járjuk körbe szeretettel hat szögből, hét szögből, mondjuk meg, hogy milyen. Hívjuk így, nézzük meg, ha így hívjuk, milyen lehet nekünk. Forgassuk meg és minden nap újra fordítsunk egyet rajta. Legyen szép, csúnya, én csak hegyezem a fülem, hogy ugye okos, ugye nem.

És most őt. Mondjuk el, hogy milyen. És hogy mihez képest ilyen. 

És most őt. Forgassuk meg, hogy megnézzük, milyen.

És most minket forgassuk meg, nem látjuk, hogy milyen. Vajon képes, vajon nem. Mihez képest igen.