-Most egyedül kell maradnom az orrnyergemmel - mondta a család öreg jógi barátja, és megpendítette az arca közepén kiálló, csupasz, ráncos, barna húst. Rengett, mint a kocsonya. Uramisten. - mondtam. - De legalább van a családnak egy öreg jógi barátja, lehet tőle tanulni a testtudatot. Majd amikor én is le tudom vetkőztetni az orromat, és egyedül maradok vele, majd akkor mondom, hogy tudok valamit.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.