-Most egyedül kell maradnom az orrnyergemmel - mondta a család öreg jógi barátja, és megpendítette az arca közepén kiálló, csupasz, ráncos, barna húst. Rengett, mint a kocsonya. Uramisten. - mondtam. - De legalább van a családnak egy öreg jógi barátja, lehet tőle tanulni a testtudatot. Majd amikor én is le tudom vetkőztetni az orromat, és egyedül maradok vele, majd akkor mondom, hogy tudok valamit.