A helyén támadt űrben látom, hogyan nő egy Istent nem ismerő, gép formájú idő. A futurizmus csupa rozsda, az életet elmesélni nincs kinek, termelni hív a Teremtő.

Turista vagyok a saját városomban, vendég a saját házamban, ahova csak hálni járok, lélek vagyok.

Anyám jelleme

és kikéri magának, hogy édes illatokat szeretne, ő a fanyar illatokat szereti, ő egy fanyar nő, mély megvetéssel az érzelmek és a szemérmetlen, gátlástalan, embert elöntő Hatástól.

túlképzett gyermekek szanatóriuma

EMELKEDIK 

Van egy lejtőm, 90 fokos szöget zár be a valósággal, nagy erőkkel kapaszkodom.

Megérkezett a pakk Berlinből. Pingpongütő, ruhák, cipő, egyéb emlékek.

A Jelenetek egy házasságból irgalmatlan. De legalább van benne vágás.

És ha egyszer berepül egy pingponglabda a szádba, és megakad a torkodon?!?

Egyetlen rés, amin kiszökhetne: egy megváltozott hang.

Régi rés lenne, de új hang.

Csak azt tudtam, hogy át akarom nevezni a Népharag névre hallgató vincseszteremet, valami békés és pozitív nevet adva neki. A Friedhof jutott eszembe először: béke + udvar - mit is jelent együtt? Már emlékszem: temető.

Egyszerűen fasz kivan a nekrofíliától. Miért ne lehetne inkább: Fák, virágok, fény vagy Isten, haza, család? Őrületes ez a genetikus nekrofília, nem múlik, pedig tegnap egész nap világos nadrágban voltam.

A heroinista-esztétika csúcsrajáratása. 45 kg, attraktív fekete karikák a szem alatt. Itt az ideje kipróbálnom a Kamionsofőrtől kapott férfi szemránckrémet.

Minden nő kúrna.

Benned is lakik egy démon, töröld meg az orrát és küldd el aludni.

Agyamra megy ez a siránkozás.

Olyan emberi. Olyan unalmas.

A matematikusszerelem vége búcsú a logikától, a zenészszerelemé búcsú a zenétől,  az ütvefúrószerelem vége búcsú az ütvefúrótól - ilyenkor egy világ szűnik meg. Az enyém búcsú a pedofíliától.