Persze ő is egy írói feladattal kezdte: van itt egy cselekményszál, ki kéne bontani.

Üdvözlöm a munkaadóm nőképét. Bár képes vagyok megfelelni neki, nem szeretnék, én itthon nem ezt tanultam.

Gleccser: az elmúlt hetek számolatlanul vátoztatták meg a kapcsolataimat. Az általános iskolai osztálytársból sors- és lakótárs, a véemgé menőjéből szűkölő kiskutya, a munkatársból Valmont, egy barátból festő-mázoló, egy barátból távolmaradó uralkodó, egy barátból oktató, egy barát barátnőjéből barátnő, mindenkiből ápolt és ápoló vált, énbelőlem nem tudom, mi, kívülről állítólag még felismerhető vagyok.

Tegnap este egy megbízhatóan aszexuális baráti kapcsolatot tettünk hidegre, egy túl jól sikerült alternatív terápiával.

Hetek óta tolják a könyveiket. Mindegyiknek van mit írnia. Fiúk, mindenféle ötletekkel. Barátaim, ismerőseim. Idegenek, akik halloták, hogy tudok olvasni. Hogy majd kijavítom illetve kitalálom. Megírom.

Jönnek!

Egy intellektuális hadsereg: gondolatokkal, lényekkel, képzetekkel, fordulatokkal, akarattal, díszlettel. Ez itt az intellektuális szexipar, és tőlem mindenki csak azt akarja. A testem nem kell senkinek?

Az érett producer dala

Mondd meg: mit együnk? Te mit szeretnél enni? Saláta? Tészta? Valami jó olasz vacsora! Mit veszel fel estére? Északon vagy délen forduljak be érted? Leemellek az emeletről!  Talán még annyi: már nem vagyok fiatal: előző este küldj rám egy esemest, egy memót, hogy ott legyek, légy szíves.

Jóságos Isten, micsoda érzések.