A japán cseresznyefavirágzás iránt a Füvészlertben csak családok érdeklődnek és én. Menjenek csak oda, én majd elképzelném itthonról, élénk fantáziával. Hátradőlök, mélyen tüdőre szívom a port és beengedem a rózsaszínt a tudatomba. Minden programnak van egy rajta túlmutató jelentése, ennek az, hogy családi; ez nem filozófia, hanem szociológia. 

Számomra az egymást idegesítő családtagok is idillt testesítenek meg, az ember ott válik idegesítővé, ahol hagyják kibontakozni. Idegesítő családtag szeretnék lenni, panaszok tárgya. Elégedetlen szeretnék lenni a vasárnapi ebéddel, a napsugár beesési szögével és a többiekkel. Akiknek szintén nem tetszik minden, de közepes megelégedettségük zselét képez körém, puha közeget, ahogy önfeledten, boldogan, tudatlanul jódolgukban bosszankodnak körülöttem.