A tépett lelkű szerkesztő szürreális beszédfoszlányokban szólít fel a kritika átszerkesztésére, valahogy így:

Ó, ha ezt a pár sort - Istenem, mi lesz, ha a fejemre esik egy tégla? -, hogyha azt is megírnád róla, hogy - ...a félelem...a szorongás öl, butít és nyomorba dönt -, hogy ő jó - ...és akkor álmomban közeledett felém az anyám - és nem csak azt, hogy ő rossz. Kérlek, használj több pontosvesszőt - mert kiszakad a lelkem... - és gondold át - nem tudunk megbírkózni a múltunkkal...-, hogy akarsz-e nekünk írni, mert ha igen, akkor - Istenem, segíts! - legyél átgondoltabb.