Új dolgokkal ismerkedem: ki ette meg a kenyeremet? Hova tűnt? Hol van? Miért nem maradhat az enyém?

Ilyenkor szomorúság önti el a szívemet: miért nem maradhat az enyém? Ki az, aki elveszi? Miért veszi el? Éhes? Dehát én is az vagyok. És még idegen is.

Az otthoni éhező előnyben van. Utálom a hátrányomat. Nem akarok hátrányos helyzetű idegen lenni, aki otthon éhes, mert elvették a kenyerét.