"Van személyes emléke Karinthy Gáborról?

Láttam őt az osztályon.

Melyik osztályon?

A Lipót férfiosztályán.

Mit csinált?

Ott állt."

Keresés a Magyar Katolikus Rádió oldalán:

műsorok
napi gondolatok
szentek
munkatársak
cikkek, hírek

Amióta P. a doktoriját írja, az anyám kevesebbet néz engem. Mindenki a doktorira készül, jóllehet, én a diplomára és nagyszabású helyfoglalásra a társadalomban. Helyem a társadalomban: "a doktoriját író Sz.F.Gy. lánya - el van nyomva, de jó a mimikája".

. volt a legszebb fóka a medencében. Képtelen vagyok lemondani az állatokról.

Kell valami ellenállóbb. Az itthoni vegyvédelmi felszerelésbe nem lesz elég a bársonypapucs. 

Álmomban visszajöttem Magyarországra, régi közösségekbe. Igyekeztem elsajátítani a szabályokat, mindent elölről: hogy nevetnek a magyarok, hogy esznek, mikor állnak fel a helyükről és színházi előadás esetén mikor tapsolnak. Annyira kiestem a ritmusból, hogy találkozni is elfelejtettem elmenni, pedig volt egy közös feladatunk Pásztor Zolival (utószinkron? dramaturgiai tanács?), aki nemrég esett át a hajléktalanságon, és nagyon jól került ki belőle. Annyira próbáltam simulni, lestem a szájzugokat és az előre mutató mozdulatokat. Az egzotikus joghurtos flakont egy jól kinéző nő ölében. A jól kinéző nő  állítólag egy új volt osztálytárs, még sose láttam. Megosztotta velem az üdítő joghurtot, aminek nagyon örültem. Az asztal túlsó végén a barátnőim tettek megjegyzést. Én úgy éreztem magam, mintha Amerikából jöttem volna haza, híján voltam a cinizmusnak, a helyzetfelismerő képességnek, csupa hülyeség és nemtudás voltam, újra kellett mindent tanulnom, a kellemetlenkedés képességét és  a volt osztálytársak nevét. Vigyázzak, mert újak is vannak közöttük.

Lehántotta a modemről az utolsó nejlont is, és megszagolta. Milyen jó szaga van. Mindenből meg szoktam szagolni az újat, azt nagyon szeretem. 

A mi családunkban az új könyv- és magazinpapír bír ilyen vonzerővel. A tehénpásztor új tehenet szagol, a matematikus új számokat. 

Annyit kérte tőlem, most végre az asztalán várja a Berlin 2009 nyár. Nem az van ráírva, hogy szeretettel, hanem, hogy a mantra megszüntetéséért.

Nutella és népnevelés - jaj Istenem, Istenem, de fiatal!

Tanácstalanul állok a bugyborékoló agresszió előtt, akkor is, ha Greenpeace-nek öltözik. Nem mondom, a világjobbításhoz egy kis radikalizmus is elengedhetetlen - de a higgadt koordináció sem árt. És mindenekelőtt - mielőtt belevágná a fejszét a jó szóra csak nem hallgató proliba - egy kis szociális tájékozódás.

Ez mégcsak nem is nézetkülönbség köztünk, hanem nyolc év különbség.

A véletlen hogy egymás mellé rendezte a dolgokat!

Az asztalomon van egy madár és egy tojás is.

Körülöttem ismerősök, nem ellenségesek, de nem is akarnak jót nekem. B. Sarolta és madzagszájú barátnői között kell feltalálnom magam. Egy hatalmas, ronda ágy van  a könyvespolcnak támasztva - alapvetően az ágyakra figyelek a szobában. A szoba sötét, ósdi bútorraktár, pedig fiatalokkal van tele.

Ülök az autópálya szélén, és a forgalom ellenére, konokul iszom a műanyag kancsóból a narancslevet. Kőszirtre ültem, ami mindig egy kicsit belóg a pályára, így ivás közben figyelnem kell, nehogy elcsapjon egy száguldó autó (ez itt az autók helye - én nem vagyok autó). És akkor ebben a balra figyelő közlekedési helyzetben egy ismerős - Karton Gergő - közeledik.

Lehetséges magyarázat: együttalvási problémák merültek fel (szélre sodródás, konok egyhelyűség, na és a balról mindig közeledő ismerős).

A péntek éjszaka fénypontja (mert azért vagyok, ha nem kérdeznek) a secret party disznószemű partiarca, aki a a megmentett house közepén a politikai beállítottságomról faggatott. Megnyugtattam, hogy elkötelezett Munkáspárt-szavazó vagyok, és amikor hitetlenkedett, segítségül hívtam az öreg panama-kultúrát, hiszen mi másban hihetnék a magyar munkás-képviseleten kívül, ha egyszer Thürmer-lány vagyok. Nem tudta, ki az a Thürmer Gyula.

Ha legközelebb megkérdezik, mi van velem - NEM VAGYOK! Nem van, társadalmilag nem lehet róla elmondani semmit.