2009\12\05

 

 

A teáskanna, bár nem ember, azért itt van velem. Fütyült az előbb, hírt adott a fizikai világról. Elképesztő távolságban van persze ez az előbb.

2009\12\05

ÁLOMROMBOLÁS

 

Hétvégén szétverjük a ketrecet, anélkül, hogy valaha valamit is lefényképeztünk volna benne.

Nem voltak ketrec érzéseink, két és fél év alatt egyszer sem. Az ilyesmit nem lehet erőltetni.

 

(Virág, még megakadályozhatod!)

2009\12\04

 

 

 

Népnevelő cikkeim a Népnevelő ehavi számában olvashatók, cenzúrázva.

 

 

2009\12\01

VOLT MÁR ENNÉL JOBB REPÜLÉSEM

 

 

 

Az emelkedő kilencven fokos szöget zár be a talajjal, füves és kavicsos, földes, nekifutok, ezen szaladok fel, és hogy az életemet megmentsem, egy emelkedő tetején billegő, szocialista realista íróasztalba kapaszkodom. Ilyen emelkedőn még lábnyom se marad, én meg egy idegen, ronda és magasan elhelyezett bútorra bíztam az életemet.

 

 

2009\11\30

 

 

 

Egy felgöngyölítetlen történet: hogy hogyan lett a szeretetből hatalmi harc. (Én a magam részéről nem harcolok.)

 

 

 

 

2009\11\27

MILYEN JÓ, HOGY SZAKÍTOTTUNK

 

 

 

 

Most mindketten bulizhatunk a saját takarónk alatt, ő Blink 182-t hallgathat, én meg tech-house-t, büntetlenül. Ő érvényesítheti kedvére a problémamegoldó képességét, én meg

 


 

 

2009\11\27

A HALÁL ÉS A PONT MOST

 

Pont most. Bekövetkezésétől félek, sejtem is, a mélyülő sejtést pedig magabiztossággal temetem be. A jelen pillanat nem alkalmas a veszteségre. (A szerda, a csütörtök vagy a jövő kedd megalapozottabb lett volna. A napszak sem megfelelő: délelőtt helyett sokkal jobban szeretek délután veszíteni, az erre legalkalmasabb hónapnak pedig a márciust tartom.)

Mégis pont most.

2009\11\27

Fel kell bontani Berlint, az elmúlt évet és a személyiségemet. A feladat mérhetetlenül nagynak tűnik most.

 

2009\11\27

A jószívű gyártás nekilátott a munkának, és hellyel kínált maga mellett. Az igazgatói szék fém hajlatán megcsillant a napsugár.

 

süti beállítások módosítása