Az emelkedő kilencven fokos szöget zár be a talajjal, füves és kavicsos, földes, nekifutok, ezen szaladok fel, és hogy az életemet megmentsem, egy emelkedő tetején billegő, szocialista realista íróasztalba kapaszkodom. Ilyen emelkedőn még lábnyom se marad, én meg egy idegen, ronda és magasan elhelyezett bútorra bíztam az életemet.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.