Ez az aranyszandal nem viccel, are you from Ukraine menten, meterekkel lejjebb Russia, eszakon osszekevernek anyammal es beengednek az uszodaba, mert meg nem multam el tizenot. Magikus a vilag realizmusa, apam farag, de mashol akar lenni, szakmajara nezve asztalos - korbefordul a felteken, maga alatt jatekforgacsot tapos. Egyszerre harom helyen es egyszerre nem vagyok, a levegoben megtart Isten laba es, egyutt faragtak papaval, egy elhasznalt fapados.

Lehajtva a parnara a fejem, alomba ringato sejtelem ringat alomba, hogy karistolo, fenyes muanyagot kaptam szuletesnapomra, azt sokszorositom.  Ket lemez  egykor elcsuszott egymas mellett, hallani lehetett, de latni kellett. Ezek azok, megismered? Kie? Enyem? Vagy a tied? Meg en, csak most kiult ra az onismeret. (Ez a karcolas az enyem? Ez a villanas a tied.)

Milyen egyenes szot? Ha egy tiszta hang kell, szentem, ott a Magyar Forum, szolok, ha a nyomdokaikba leptem, addig kodolom a maganeletem, es ha tenyleg erdekel, szoban elmeselem.

A homlokom objektiv, nem belulrol forro, kivulrol fogom a hideg kezemmel, a huszonot eves lazmerommel es az oreg kerdojelemmel. Es azt kell, hogy mondjam: lazon kivul es belul a stilusunk hatarozottan osszecsiszolodott, minden sajat eltorott, minden jo elromlott. Az oraszijam elszakadt, es lefordult az oram, vervoros lakkszij helyett onalloan csak hasonlitani lehet.

A hullamcsatokat felve a polcra helyeztem, feltem, hogy a csatok beszelnek helyettem, sejtettem, hogy messzirol kiszurta mar oket, egyebkent is ki nem allhatja a noket.

A mosogepben forgo ruhak vertol fognak csopogni, a mosogato csorompolo talak loves zuzodasban, hatalmas griff jon majd megallitani a ventillatort, nem lesz tobb tisztasag, nem lesz tobb rend, csak meszarlas, kegyetlen vasbumerangtol sikito ablak, es aztan csend.

Miutan a barackkompotot megettuk, edesanyammal kezunket csendesen nepviseletbe toroltuk. Az etnomuzeumnak a szeme se rebbent, csak Sz. mondta konkretan: kristalyom sose talal kristalyra.

Kristalynak kristalyba nezni valami, nade nem nez, mi, hova.

Kacsintsunk ossze a fuszeres kolbasz folott, nem eszi mindenki. Latszolag kerulom a zsirt, de ha ide nem neznek, ket kezzel nyulok a sajtba, lekvarba feledkezem konyekig, nem mozgok, csak a latvany kedveert. Kabel ez vagy kutya farka? Szorgalmasan vasalok. A felszemu takaritono a fulembe sugja: hagyjam az egoista prozat masra, ot vigyem fel a padlasra. Volt, ami jo volt, de nem erdekes, mert itt meg a so is cukor, a viz is zsirtol csopog. Hagytam, hogy korulporszivozzon, de a gepeket kezemre cserelnem vegre.

Par nappal korabban kerdeztem sokat.
Hogy betegyem az istenfelo csatot a hajamba?  Vagy az mergezo es kenyszeres? Lepjek le az allojegyrol a plussre? Vagy ahogy a mamacska gyongysoraba csimpaszkodo szakitja a lancot es porognek a gyongyok le, igy legyek rossz kutya, a rosszasagon felbuzdulva, elragjam a vezetekeket? Nem lesz tobbe riaszto, vrrr, es vegre betornek!

Sajatos modon vagyunk korbeveve szeretettel tenyleg: hiszterikus rantottat talalnak fel, a szemukbol a villamok kivagnak a hazbol. Dermedt kekkel szorgalmazni annyi, mint parancsolni; szikrazo szivesseget tenni, mint ideges kezzel segiteni, inkabb ne. Oly jok vagytok hozzank, annyira akartok jot, hogy hazatok elott heverunk es ritmus nelkul zsiros rantottat nyelunk.

Leviszi a fejemet a forro, legyozve hideg szel, hat mindegy-e nekem, hogy mamutot nezek-e vagy Vermeert, hat barbarok vagytok-e, hogy kitesztek a ter kozepen, a how are you i'm fine agyonnyom es nem jelez a detektor, pedig annyi femet viszek be, amennyit nem szegyellek, alazattal leterdelek, fejemet husolni a padlora hajtom, a feher ter kozepere az ujjlenyomatom haromszor odanyomtatom. Femeket helyezek el idegenben, elmerulok a hideg teremszegletekben. Megvartok vagy elore rohantok? Egyaltalan itt vagytok? Kinn targytalan forrosagban, negykezlab, meredt szemekkel, honnan venni levegot szedulesben, nem reszecskek, ezek reszek, a termeszetbe kapaszkodjak, mihez erjek.

Csodalatra melto a rugalmassag, ahogy tobbret hajtogathato harmonikaszekrenyt csinaltam magambol, egyetlen naptores alatt. Nem tudok napirendre terni sajat ketajtos szekrenyem folott. Meddig hajtogatom magam, hany ajtom lehet buntetlenul? Hogy mehetek el mellettuk: szajtatva vagy osztatlanul? A multkor megmutattam: nyithato, most megmutattam: csukhato, de minden sarkon kaphato. Egyik szarnya mosolyog, masik felre fordul. Tarol, tarol, kiontja a taroltakat, kulonbozo falakasok fenyparkettjere, s szegyeneben allan csuszik, vissza a helyere nem kerulhet semmi se. Mert ha harom rossz tortenik nyaron, elore van az oszbe, onnan belefordul az erett gyumolcs az eggyel nagyobb talba.