Kacsintsunk ossze a fuszeres kolbasz folott, nem eszi mindenki. Latszolag kerulom a zsirt, de ha ide nem neznek, ket kezzel nyulok a sajtba, lekvarba feledkezem konyekig, nem mozgok, csak a latvany kedveert. Kabel ez vagy kutya farka? Szorgalmasan vasalok. A felszemu takaritono a fulembe sugja: hagyjam az egoista prozat masra, ot vigyem fel a padlasra. Volt, ami jo volt, de nem erdekes, mert itt meg a so is cukor, a viz is zsirtol csopog. Hagytam, hogy korulporszivozzon, de a gepeket kezemre cserelnem vegre.