1999-2000

Az ezredforduló. Nem sokkal Szilveszter előtt láttam egy spanyol fimet, ami az ezredforduló éjszakáját jövendölte meg: egy család nem ér oda a vendégségbe, mert jeges az út, egy nő  taxiban szül.

Nálunk van a találkozó, Mikit leköpi a vécétartály, nadrágteregetéssel kezdjük az estét. Aztán egy agglomerációs palotában folytatjuk, ahol állítólag enni, inni és speedezni is lehet, három szinten. Ezek a javak nem tartanak vissza, hamarosan elhagyjuk a házat, mert a társaság csak pár fős, idegen és rossz. Ágival és Eszterrel Budaörsre megyünk (de miért?), hogy egy csárdában ellenszenves részeg idegenekkel megigyunk pár teqilát. Vágyak, képzetek,  remények és a proletár valóság összecsapása.  Fejlődik a realitásérzékünk. Az éjfél egy budaörsi buszmegállóban ér minket, koccintás a pofazacskókkal, méltó hommage  a spanyol filmnek.

Bebuszozunk a városba és hajnalban meghívjuk hozzánk a Pákit, az Annát meg az Áront, meg a Bercit is talán. Kicsit szívunk, bennük pár órája lsd dolgozik, de ez nem megy szembe a közösségi szelemmel, hozzánk különben is gyakran járnak fel vendégek hallucinálni.

Szóval mégis jól sikerült a Szilveszter. Mégpedig azért, mert már van mobiltelefon.

1998-99

Sajnos a nyilvános szórakozást választjuk, befizetünk egy Kispál és még Isten tudja, milyen koncertre az FMK-ba. Ki hallott már az FMK-ról? Ez nem ennek a generációnak a szórakozóhelye, minek erőltetjük? És a Szilvesztert, azt is minek erőltetjük? Menjen szépen mindenki haza, senki se fizessen nagy összegeket azért, hogy megalázva, kizsigerelve  a világ és az idők végén találja magát.

Edittel egyébként szakított a barátja, a Kata, az Eszter meg én pedig úgyis egy férfiak nélküli világban fogunk meghalni. Aztán még beesünk valami vörösmartys buliba, az Anna megint egy fiúval  létesített kapcsolatot, hónapokon belül a szüzességét is el fogja veszíteni. Jézusom. Bátor.

1997-98

Rettenetes. Csak csalódott lányok. Eszter, Edit, Koszi, Laura. Kata torokgyulladással otthon Pilisvörösváron, akkor még nincs olyan, hogy "jobban járt", csak olyan, hogy "szegény". Valamit szerencsétlenkedünk a városban, valahol a Deák környékén Koszi apja húz el egy taxival, nahát, ő a sofőr, de minket nem vesz fel, annyira nincsenek jóban.

1996-97

Az első szülői felügyelet nélkül töltött szilveszter. Vérre menő küzdelem folyik az elengedésért. Tavaly még azért kellett harcolnom, hogy elmehessek korcsolyázni, most azért, hogy ne otthon ünnepeljem a szilvesztert: higgyétek el, nem fognak megölni, megrontani, droggal kínálni, ott lesz az Anna meg az Eszter, vigyáznak rám és a végén hazakísérnek.

Anna és Eszter halálra isszák magukat, Esztert én támogatom, Anna világhatalomra tör. 

Életem első korty alkoholos itala: egy korty fehérbor, sajnos nem ízlik, nem kérek többet, annál inkább örülök, hogy a többiek szeretik. Főleg annak örülök, hogy Viktor szereti. Sőt, Viktor engem is imád.

Első csók. Viktor időnként pihenteti a nyelvét, meg kell néznem, ilyenkor mit csinál. A nagy szerelmi kábulatban áthajolok a térde fölött, és látom, a pihenő időszakokat Anna szájában tölti. Semmi baj, már most szeretem az eseteket. Miután pár hónappal korábban elvitte az iskola legszebb fiúját (P.Z., azóta csöves, a Ferenciek tere és a Blaha között él), egyébként is az a világ rendje, hogy minden az Annáé lesz.

1995-96

Megcsaltak. Egy utcával arrébb, Döciéknél konkurens szilveszter. A döntés, hogy hova, morális kérdés: Matyi, Emília és Vera Dönciékhez megy, a hűségesek: Kristóf, Myska, Eszter, Ági, Laura, Gabó és kis Matyi, hozzám.

Clawfinger: "When I grow up...". Szóval ez a hardcore. Virsli. Azt hiszem, megint koccintunk a nagyszülőkkel, akik idén magukra rántották a karácsonyfát (mindketten). Pánik a Papa miatt, reszketve figyelem, mennyit eszik, rettegek, hogy baja lesz. Mindenki más nyugodt és nem is lesz semmi baja, valószínűleg nem is evett  sokat.

Se konfetti, se szerpentin, se szexuális élmény. Megint hajnalig fennmaradunk, de idén ezt nem eufória, hanem depresszió követi. Este Picasso kalandjai és egy tábla csokoládé a tévé előtt. A tévé, a szülők, a regresszió sokmindent megold.

Folytatás következik.

1994-95

Az első igazi házibuli a világtörténelemben, és én rendeztem! Még hónapokig ebből élünk az iskolában, kézfogások, együtt fekvések és az első ébren töltött teljes éjszaka. Vera és Szabolcs csókolóznak a vécében, nem tudjuk, csak sejtjük, tiszta pornó az egész. Azt hiszem, üvegezünk is, de lehet, hogy ez már égő. A szekrény oldalára kiírjuk krétával, hogy

BUÉK '94-'95

és  mindenhol szerpentint futtatunk, a szekrényre is ráragasztjuk celluxszal, és ezt kb. 1999 és 2000 között távolítjuk el. Már nem érdekel a petárda, és hajnalban lemegyünk sétálni, ettől hirtelen elérhetővé válik minden. Ha hajnalban is lehet az utcán sétálni, akkor nem kisebb dolgok válnak lehetségessé, mint a világ meghódítása. Ez foglalkoztat minket.

1993-94

Lauránál tévézünk, jobbnál jobb szilveszteri műsorok vannak a tv1-en és a tv2-n illetve van már talán MTV is náluk, azon zene megy. De mi azért maradunk Gálvölgyinél meg az Antal Imrénél. Az Antal Imre hasonlít az apai nagyapámra (a múltkor például láttam a Szépleányokban, amint a kulisszák mögött idegeskedett és a civil tekintete olyan volt, mint a nagypapának, olyan elégedetlen és hisztérikus). Eszünk csokoládés perecet és fennmaradunk hajnali négyig, amivel megdöntünk minden addigi rekordot.

1992-93

Ottalszom. A panelház ablakából kidobunk egy csillagszórót a hóba és eszembe jut, amit a liftben mondtak egy éve, hogy "a barátnőmnek például a kapucnijába dobtak egy petárdát" és hogy pár év múlva mi fogjuk ugyanezt csinálni. De a csillgszóró nem petárda. És nem félek, mert a hólepte Kaszásdűlőn nincs petárdaeső.

1991-92

Éppen a Cilike mátkaságát szorongottam, a Tanács körútról jöttünk át a Felszabadulás térre (akkor már egy éve Károly körútról a Ferenciek terére). Sokkot kaptam a petárdák durrogásától, egy metrókocsi belsejében keresztbe kinyújtott rágógumitól és a füstölő padlótól. Egészen ki voltam zsigerelve, mire hazaértünk, odakint az apokalipszist éltem át, sötétség, fülsiketítő zajok, füst, köd és átláthatatlan emberáram, ez az egyetlen megálló is beláthatatlan volt, Mamika kabátjába burkolózva zokogtam. A liftben felfelé egy idegen vígasztalni próbált: az ő barátnőjének például petárdát dobtak a kapucnijába. Egyébként is, meglátom, pár év múlva majd én fogom ugyanezt csinálni.

(Mák és emlékezet). Egy berlni múzeumban van.

Egy felnőtt embert nem lehet megmenteni megnevelni. Amikor a rákról kezdek el beszélni (ilyen szavakat nem használok), M. felveti, hogy mostantól a felső polcon tárolt bögréket is használhatnánk, milyen jó lenne feldobni velük az alsó polcról használt bögrék unalmas sorát, illetve, hogy lefújhatnánk a szépapám portréját, mert úgy megült ma rajta az a százéves por.

Nem feszegetem tovább a pénteki roszullétet, ha t.stről beszélek, szemérem elleni bűncselekmény elkövetőjének érzem magam.

Mindannyian tudjuk, hogy Nagypapa egy hisztérika volt. Nekiszaladt az ajtónak - kemény veszekedés lehetett -, és betörte az orrát. Egy bordó fürdőköpeny volt rajta, elszürkült lenövvel és elszürkült tűpöttyökkel. És folyt utána az orra vére, amikor nekitámasztották az ajtónak. És ott feküdt a bordó szőnyegen, a bordó köpenyében, az elszürkült lenövvel, egy bordó díványpárnával a feje mögött, amit támasztéknak kapott, és állt az arcán az alvadt vér.

Nagyanyám ezután sem bánt vele kesztyűs kézzel, itt ordítozás volt, harsogó gyűlölet, bikaviadal, fantasztikus, csapongó hisztéria.