1991-92

Éppen a Cilike mátkaságát szorongottam, a Tanács körútról jöttünk át a Felszabadulás térre (akkor már egy éve Károly körútról a Ferenciek terére). Sokkot kaptam a petárdák durrogásától, egy metrókocsi belsejében keresztbe kinyújtott rágógumitól és a füstölő padlótól. Egészen ki voltam zsigerelve, mire hazaértünk, odakint az apokalipszist éltem át, sötétség, fülsiketítő zajok, füst, köd és átláthatatlan emberáram, ez az egyetlen megálló is beláthatatlan volt, Mamika kabátjába burkolózva zokogtam. A liftben felfelé egy idegen vígasztalni próbált: az ő barátnőjének például petárdát dobtak a kapucnijába. Egyébként is, meglátom, pár év múlva majd én fogom ugyanezt csinálni.