Sóvidékkel álmodtam. Halmokként egymásra terülő sóhab rétegekben gázoltam. A fiatalokért indultam, hogy ne vesszenek el a sóhabban. Báron jött szembe, atyai szakállal tanácsolta, hogy menjünk ki mi is a partra, ne kockáztassuk magunkat ebben a kiszámíthatatlan időben. Szabadkoztam. Védtem a fiatalokat: kijönnek a mélyvízből ők is,  éppen most megyek be értük. Talán mindjárt itt vannak a fiatalok, és kimehetünk együtt - azt éreztem álmomban. De nem sietnek felém, a fiataloknak nincs szükségük az anyai gondolkozásomra. Nem akarják, hogy a bőrükön üljek, mint a só.

Családom  tanácstalanul bolyong az érzékelés ködös birodalmában: édesanyám annak idején lefényképezte a tévében a köztársaság kikiáltását, édesapám tíz évvel később rádióból hallgatta a napfogyatkozást.

Hogy az órát nem szagolni kell, hogy megtudjuk, mennyi az idő - ez az évtized penzuma lesz. 

Bármelyik szombat délután kitörhet a történelem.

Olyan fordulatot élhettünk meg, mint a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján: amikor az öncélú, inkább népszórakoztató, mint kereskedelmi értékkel bíró, mosolyogtatóan funkciótlan reklámok ideje lejárt és a robbanó vadkapitalizmus hirtelen felsrófolta a reklám másodperceinek árát.

A blogringben most állt be a vadkapitalista-webkettes fordulat: a taralom immár nem azt jelenti, amit eddig, a blog kereskedelmi felületté válása megállíthatatlan. Lássuk csak az alábbi  piackutató (piac!) kérdésekre adott szánalmas válaszaimat (mintha az ügyfél bankban kezdene az emésztéséről beszélni):

- Mi a blogod fő témája? Én.

- Mióta vezeted rendszeresen oldaladat? 6 éve.

- Mennyi látogató fordul meg blogodon naponta ill. hetente? (Google Analytics mérést javasoljuk) Átlagosan 80.

Az érzések feldolgozására idén érdeklődés hiányában elmarad, azok gyászolnak hangosan, akik nem tudnak lépést tartani a korral.

A világ áramai, mozgásának mintázata mániás depressziós  hullámverés: eufórikus és depresszív szakaszok váltják egymást. Most mániás szakaszában van és rám tapad a világ: nem hagy időt nekem, hogy saját percem legyen, kiéljem vagy kipihenjem, hajt és robban - máskor lezárt szemmel, levágott füllel fekszik. Áradás és termékenység, terméketlenség, áradás és megint üresség. Én nem projektálok, a világ hisztériájának alkalmazkodó áldozata vagyok.

A világ áramai, mozgásának mintázata mániás depressziós  hullámverés: eufórikus és depresszív szakaszok váltják egymást. Most mániás szakaszában van és rám tapad a világ: nem hagy időt nekem, hogy saját percem legyen, kiéljem vagy kipihenjem, hajt és robban - máskor lezárt szemmel, levágott füllel fekszik. Áradás és termékenység, terméketlenség, áradás és megint üresség. Én nem projektálok, a világ hisztériájának alkalmazkodó áldozata vagyok.

"A plútói szelekció egyik brutális, de annál hatékonyabb módszere a spirituális élmények túladagolása lehet, hogy egyszer és mindenkorra elvegye kedvünket tartományai illetéktelen vagy kontár módon történő piszkálgatásától."

Piszkálgatás. Ennyit a meszkalinról (2000) és Attiláról (2008).

A világ áramai, mozgásának mintázata mániás depressziós  hullámverés: eufórikus és depresszív szakaszok váltják egymást. Most mániás szakaszában van és rám tapad a világ: nem hagy időt nekem, hogy saját percem legyen, kiéljem vagy kipihenjem, hajt és robban - máskor lezárt szemmel, levágott füllel fekszik. Áradás és termékenység, terméketlenség, áradás ó és megint üresség. Én nem projektálok, a világ hisztériájának alkalmazkodó áldozata vagyok.

Gyerekek, én már nem vagyok erotikus.

Szeretem a filmeket. Például a múltkor is láttam egyet a tévében.

Épület... Igen. A múltkor például bementem egybe, és úgy éreztem, hogy lehetne jobb is (most nem tudom, jól mondom-e, nem ismerem a szakkifejezéseket). Gondolom, ez az építészet feladata, hogy jók legyenek az épületek mármint. Megfelelőek az embereknek. Vagy akiknek készülnek. Nehéz, felelősségteljes feladat a tiétek. Szép munka.

Mindenesetre én tisztelem.

Twitter, blogger, fészbuker - sok a csatorna és kevés a fóka.

Balázs: honlap

Gabó, tel.!

last minute

Sári megzsarolása

Atyám, vagy Doktor úr, hadd mondjam el, hogy én azt reméltem, hogy egyszer majd

megtanulunk szépen absztrahálni.

Atyám, vagy Doktor úr, hadd monjam el, hogy én azt reméltem, hogy majd

tökéletes képeket alkotunk.