2007\02\06

Menjél csak, szívd el, azután elmondom, mit álmodtam veled és D.E.-vel.

Megragadtad a kezem a viharban, hogy nehogy ottragadjak a dunaparti fák alatt, kirángattál a zokogó sártengerből, kicsi kávézóba tuszkoltál, ahol D.E. épp egy nyelvhalba készült beleharapni. Csattogott az ajkai között, ő elégedetlen volt, itt még a nyelvhalat sem tudják becsomagolni. Úgy volt kifestve, mint egy kurva. Nekem egyre jobban tetszik. Barcelona, Barcelona. D.E.-nek kis szerepe van a történetben. A következő pillanatban már a barcelonai kastélyban jártunk, teremről teremre, elhagytalak valahol, hogy rongyokba csavarodjak, cérnákba akadjak. Egyedül maradtam az egyedüli testemmel egy kandallós teremben, fejemre húzott takaró alatt, de kezemet csendre intettem, éreztem a figyelő szemetet fölöttem.

2007\02\04

Vasárnap délelőtt vidám munkások pingpongoznak az ablakom alatt.

2007\02\01

B. tegnap rámköszönt az öltözőben. Amióta megcsókoltam a barátját, széles köszönőviszonyban vagyunk, ez pedig tíz éve történt, a gólyabálon. Az első olyan csók, ami nem üvegezés közben csattant el, persze utána rögtön sűrű galambszarral büntetett az Isten, a kabátom ujján. Házasságot lehetett kötni, és a házasságot csókkal kellett megpecsételni. Gyanútlanul összekötöttem az életemet egy G. nevű ismeretlennel. Mire kiléptem az épületből, B. rikoltozott a fiúval, és én lesunyt fejjel haladtam el mellettük, felavatva ezzel életem azóta meghatározó sorsképletét, és nem sokkal később - amikor a valódi első csók harmadmagammal megesett, és nyálam sűrűn keveredett egy másik lány nyálával - már régi ismerősként üdvözöltem az ekkor még pikáns kitérőnek hitt, archetipikus helyzetet.

B. védőnő lett, továbbra is szeret, én meg n.p.f.d.d.r., de csak ha n.p.=3. Láthatóan mindenkinek van sorsa.

2007\02\01

Amióta ilyen tragikus vagyok és humortalan, a barátaim gyakran meglátogatnak, ételhordóikban  hozzák nekem a levest. Cinizmusom cerberusai holtan hevernek szuperegóm fényes palotája előtt, érzelmi logikám az élet véres hullámai között zátonyra futott.

2007\01\28

Szürke Mancs meglátta kicsi, dehidratált kezeim végén az oroszlánkörmöket. Most pihennek, ha ott vannak. Hiányzik a nyugtató teám.

2007\01\28

 

Buzibárónak fogok dolgozni?

 

Mindezek egy pillanatig sem tűntek a joghurtevésnél sötétebb dolgoknak, egy listán (fekete) azonban már máshogy mutatnak.

Időt kérek, magamhoz térni.

2007\01\28

Az örmény zsidó, akinek cs. v. a k. t., kokainnal ajándékozott meg a születésnapomon. Sz. végigsimította a hátam, az arcomon végigcsorgott a pohár víz, az örmény zsidó lecsókolta a számról.

2007\01\28

Hűséges szakácsom szerint nem vagyok nő, de az erő bennem van. Erős mókus vagyok, erős mókus vagyok, sokszor mondom magamnak.

2007\01\28

Sz.

Vörös szőnyeggé tarolja maga előtt az Asja Lacis utcát. Kíváncsiság, csodálat, szerelem övezi.

2007\01\25

Ezzel a képpel éles ellentétben áll az a tény, hogy éjjelenként előveszem a parókámat, és a fürdőszoba kövére vetített fénykörben táncba kezdek a  tűzrókákkal. Nekik táncolok vagy velük táncolok, kifolyik alólunk a hold, mosdótálban táncol a víz, így folyik az éjszaka, csatatér a fürdőszoba.

süti beállítások módosítása