Zöldborsólevest kanalazok, nem tiszta a lelkiismeretem. Nem merek visszamenni az emeletre, ott vár a megbízóm. Van ez az autista kanalazás - valami dereng, de nem veszek tudomást a feladataimról. mint kiderült, forgatni jöttünk, és nem tudok elszámolni vele, miért nincs készülék. Teljességgel felelőtlen vagyok. Mindig az evés az első gondolatom. Kazettáért még elszaladhatok. De hogy kanalazok - megvédhetetlen. Életfunkcióimra nem tudok olyan magyarázatot adni, amit a munkafelügyelőség elfogadna.

Fantasztikusan felszerelt metrókocsi érkezett értünk, belsejében fogorvosi rendelő volt kialakítva, nem Colgate Total-gyerekek, hanem utazó felnőttek számára, akik tudnak élni a szolgáltatásokkal. Ági ebbe a kocsiba szállt be, éppen fájt a foga, mi csak azon tanakodtunk, van-e időnk beszállni vele. Azt javasoltam, maradjunk le, majd később találkozunk. Az állam, amelyiknek van kapacitása fogorvosi metrókocsit kialakítani, rohanó betegek számára, csak biztonságos lehet.

Kibaszott szerencsétlen lakásválasztás volt.

Ha nem hullatja el a szirmait, veszek még egyet.

"Gorbacsov remek, telt és bársonyos énekhanggal bír és tud énekelni."

Mint amikor 5 éves voltam, és Papa feltett egy késői Beethowent.  Persze, hogy késői, mindjárt éjfél, a gyerek ilyenkor aludni akarna. Hát miért kell nekem mások háborgó lelkével aludni akarni?

Itt érdemes megjegyezni, hogy eltűnt a személyiségem harsányabbik fele.

Putzteufel.

http://index.hu/kultur/blog/2009/06/15/lemostat_a_vampirkastelyt_a_ferencieken/

Összeköltöztem két butch-csal meg egy öreg kutyával, akinek egész éjjel kocognak a körmei a padlón.

Levegős, könnyed gusztustalanság uralkodik a lakásban. Mindenen diszkrét koszréteg - talán ezért tették meg alapszínnek a szürkét -, a maradék tárgyak barna szőrrel vannak bevonva. A festőnő vegyszerei a legkülönbözőbb zugokból kerülnek elő: utoljára a kenyérpirító mellett találtam egy üveg színtelen lakkot, a zeneszoba pedig tele van lombikokkal. Ellenben hatalmas terekkel ajándékoz meg a lakás - a fürdőben díjkiosztót lehet rendezni, a konyhában - ha eltávolítottuk a színtelen lakkot - napköziseket étkeztethetünk.

Álmomban rossz közérzetem volt, egyedül bolyongtam, egy csoport mellett haladtam. Egy félkegyelmű volt az idegenvezetőnk, aki racionalitásával mindenkit őrületbe kergetett. Jelenléte  terhes volt mindenki számára, mindent el akart mondani. Mi nem akartunk mindent megismerni, a csoport sem, és a csoport mellett haladó én sem. Borzalmas félreértés ez: a félkegyelmű lány tovább magyaráz, az Isten verje meg, nem érdekel senkit.

Egy pillanatra mindenki elámult, amikor a hatalmas tér mélységben elővette az ördögbotokat,  később cigánykereket vetett. Bámulatba ejtett minket - ha már félkegyelmű, legalább esztétikai hasznunk származott belőle: ez a háttérmozgás ugyanis mindenkit meglepett.

Ezt az álmomat legalább olyan nemkívánatosnak érzem, mint az idegenvezetőt.

Szombaton elütöttünk egy rókát, tegnapelőtt pedig egy sünt.

"Nyílik az ajtó. Látni Sebastian Knightot, amint kezét-lábát szétvetve hever dolgozószobája padlóján. Clare éppen takaros kötegbe rendezi az asztalon lévő, telegépelt lapokat. A jövevénynek földbe gyökerezik a lába.

- Nem, Leslie - szól Sebastian a padlóról -, nem haltam meg. Felépítettem egy világot, és most itt a szombat, a pihenés napja."

"És nem azért szorongott, mert erkölcsös volt egy erkölcstelen korban, vagy erkölcstelen egy erkölcsösben, se nem azért, mert úgy érezte, szűk a tér, s ifjúságának szele nem fújhat elég természetesen egy olyan világban, amelyben túlontúl gyorsan váltogatják egymást a temetések és a tűzijátékok..."

"Nyílik az ajtó. Látni Sebastian Knightot, amint kezét-lábát szétvetve hever dolgozószobája padlóján. Clare éppen takaros kötegbe rendezi az asztalon lévő, telegépelt lapokat. A jövevénynek földbe gyökerezik a lába.

- Nem, Leslie - szól Sebastian a padlóról -, nem haltam meg. Felépítettem egy világot, és most itt a szombat, a pihenés napja."