Álmomban rossz közérzetem volt, egyedül bolyongtam, egy csoport mellett haladtam. Egy félkegyelmű volt az idegenvezetőnk, aki racionalitásával mindenkit őrületbe kergetett. Jelenléte terhes volt mindenki számára, mindent el akart mondani. Mi nem akartunk mindent megismerni, a csoport sem, és a csoport mellett haladó én sem. Borzalmas félreértés ez: a félkegyelmű lány tovább magyaráz, az Isten verje meg, nem érdekel senkit.
Egy pillanatra mindenki elámult, amikor a hatalmas tér mélységben elővette az ördögbotokat, később cigánykereket vetett. Bámulatba ejtett minket - ha már félkegyelmű, legalább esztétikai hasznunk származott belőle: ez a háttérmozgás ugyanis mindenkit meglepett.
Ezt az álmomat legalább olyan nemkívánatosnak érzem, mint az idegenvezetőt.
