Ülök az autópálya szélén, és a forgalom ellenére, konokul iszom a műanyag kancsóból a narancslevet. Kőszirtre ültem, ami mindig egy kicsit belóg a pályára, így ivás közben figyelnem kell, nehogy elcsapjon egy száguldó autó (ez itt az autók helye - én nem vagyok autó). És akkor ebben a balra figyelő közlekedési helyzetben egy ismerős - Karton Gergő - közeledik.

Lehetséges magyarázat: együttalvási problémák merültek fel (szélre sodródás, konok egyhelyűség, na és a balról mindig közeledő ismerős).

A péntek éjszaka fénypontja (mert azért vagyok, ha nem kérdeznek) a secret party disznószemű partiarca, aki a a megmentett house közepén a politikai beállítottságomról faggatott. Megnyugtattam, hogy elkötelezett Munkáspárt-szavazó vagyok, és amikor hitetlenkedett, segítségül hívtam az öreg panama-kultúrát, hiszen mi másban hihetnék a magyar munkás-képviseleten kívül, ha egyszer Thürmer-lány vagyok. Nem tudta, ki az a Thürmer Gyula.

Ha legközelebb megkérdezik, mi van velem - NEM VAGYOK! Nem van, társadalmilag nem lehet róla elmondani semmit.

A diskurzusoknak (élő, illetve telefonos) három prototípusa figyelhető meg a budapesti közlekedő társadalom körében. Ezek az alábbi, mantraszerűen visszatérő mondatok köré csoportosulnak:

1, "Meg tudunk beszélni egy új időpontot?"

2, "Még várom a pénzt."

Anyám! Ma leírtam egy mondatot!

Érkezik egy vendég, aki szempillafestést kér. Majd ugye lehet szemcseppet kérni, mert neki már most kicsit piros a szeme. Igen, tényleg be van vörösödve kicsit. "Ez azért van, mert amikor alszom, gyakran fennakad a szemem. Mert fáradt vagyok, ráfekszem a karomra, és az akaratlanul is felhúzza a szemhéjamat. Így nyitva marad éjjel a szemem, és kifújja a szél. Már gondoltam is rá, hogy leragasztom celluxszal, csak az kitépné a szempillámat, akkor meg ugye nem tudnék ide járni."

Nem sokkal rá megérkezik Antall József özvegye, és méltatja az arcbőrömet.

"Erre szardíniát adtak nekik a katonaságnál, rögtön az első napon, hogy lássák, hogy milyen jó dolguk lesz itt. A férjem meg ugye pont nem szereti a halat, úgyhogy ő aggódva megkérdezte, hogy akkor ez mostmár mindig így lesz?"

"A férjem nem szereti a halat, úgyhogy..." - Minek úgy csinálni, mintha a Papa normális lenne, és lenne relavanciája annak az állításnak, hogy ő - mint férj (normális státusz) -bizonyos dolgokat (emberi dolog) nem eszik szívesen? Bár előadhatóvá vált, hamis történet martaléka lett a Papa, a.k.a. apám.

Pénzt találtam!

Szegény Ági születésnapját a Ficken 3000-ben ünnepeltük. A Szása, a Szonja meg én. Először kopogtatni kellett a vasajtón, aztán bemondani a jelszót. Egy felemás szemöldökű androgün magával ragadt. Vaslépcső vezetett a darkroom-labirintusba - fél-fél férfiak tünedeztek el a fekete paravánok mögött. Körülöttünk megannyi tévé képernyőjén egész férfiak kényeztették egymást, odafönt, az apró tánctér közepén bőrtangás krónikás énekelte hisztérikusan, hogy Michael Jackson is dead, Michael Jackson is dead. A tánctér szélén unatkozó buzik verték lábukkal a taktust, az asztalok körül fáradt vágyakozók ültek. Tekintetükkel minket hipnotizáltak, hátha történik végre valami. Utoljára szabadstrandon tapasztaltam ilyen erotika mentes légkört.

Felfedeztem a lúzert a felsőszomszédban.

Emberek nem mondanak nemet, csak azt, hogy talán. Lehet ugyan ismerni a talán társadalmi jelentését, mégis, annyira vágyom egy nemre.

A többi álmom szexuális természetű.

A házigazda, Nasztaszja Filippovna, mint mindig, udvarias, de - vendégszeretet ide vagy oda - ő is azt mondja, innen nekem muszáj lesz kimenni.

Azt álmodtam, hogy Nóránál vagyok és nem tágítok. Pedig már ő is nyilvánvalóvá tette, hogy - vendégszeretet ide vagy oda - a karrieremet odakint kell felfuttatnom. De én nem megyek. Bent hatalmas vetítővászon van, könyvek, jó közérzet, minden, ami nekem kell.  Nem olyan szoros a viszonyunk, csak ez a kulturális légkör, ebben olyan jól lehet  együtt legyeket fogdosni. Kérek még egy teát, szívesen maradok, hosszú vendégséget képzeltem.

(Hosszú, királyi intézetekben berendezett francia hentespultok mentén futok, halat kell szerezni. Néha benyitok egy-egy drámaszobába: a francia irattárakban mindenki a saját halával folytat vérre menő küzdelmet.)