Nem tudom eldönteni, hogy ez játék-e, vagy a legsötétebb, legaljasabb erkölcstelenség.
10 tévhit az egészséges életmódról
10. A kávé édesítők jobbat tesznek, mint a cukor. Cikkajánló a cikk alján: Milyen édesítőket használj a kávédhoz?
Nem! Nem lehet ennyire bonyolult világban élni!
A demokrácia csődje az extrém mértékben atomizálódó képviselet. Minden eszmének, rész-eszmének, rész-eszmével való szembenállásnak és az azzal való szembenállásnak is külön neve és Facebook-csoportja van. (Érthető, de kétségbeejtő!) Például a gyereket nem akarók csoportja is közelít az izmussá váláshoz, hogy magát megfogalmazza, legitimálhassa és egy súlycsoportba tudja helyezni a családosok képviseletével. Hamarosan létrejön a gyereket filozófiai okokból nem akarókkal szembenállók csoportja (ami nem lesz azonos a családpártiakkal), akik rövidesen össze fognak csapni a nem radikális állatvédőkkel.
Lehet, hogy ez a végletes pluralizmus mégiscsak a túl sok szabadidő káros következménye? (Vajon ez az ártatlan kérdésfelvetés milyen izmus jegyében és mit képvisel? Milyen politikai hovatartozásról árulkodik? És milyen következtetést lehet levonni belőle a családhoz és állatokhoz való viszonyomra nézve?)
Andrea azt mondja, a mi generációnk nagy feladatot kapott: a szülők nem vállalták a fejlődést. Pontosabban máshonnan fejlődtek máshova, karmikus szempontból önfeledtebben éltek, és most itt maradt nekünk a fejlődés kollektív és individuális feladata, magunkra vagyunk hagyva, láthatóan mindenki keményen dolgozik és sokszor próul jár, egyedül találja magát, főleg, ha nem kezdte el időben a fejlődést, de akkor is, ha időben elkezdte, de ez a sorsa. A szülők generációja örökre gyerek maradt.
Nem tudom, mennyivel jobb egy látszólag önismeretben elmélyedő, valójában nárcisztikus és kínlódó nemzedék, mint egy olyan, amelyik boldog ártatlanságban lázadhatott. Mint sokszor máskor is, most is a lelki szegénység, a szerencse és a kegyelem pártján állok.
(Vajon melyik nemzedék nem érezte, hogy neki kell megoldania a szülők konfliktusát? Mondjuk az 1572-ben születettek? Az F-generáció?) Mégis kinek ne kellene más helyett?
"(EZ EGY) MEGHÍVÓ EGY ELÃADÓ (ÉS NEM VITA-) ESTRE,
AMELYEN HALOTT ROHADÉK ÍRÓI NÉVEN,
Nemfontos, negyere CÍMMEL ELMAGYARÁZNÁM AZ OFF-BIENNÁLÉVAL, A MUNKA VS. ISKOLÁVAL KAPCSOLATOS NÉZETEIM UTÁN EGY KÉSZÜLÃ KÖTETEM TÉMÁJÁT, AMELYBEN AZ ELMÚLT 10 ÉV ALATT ÍRT CIKKEIM LÉNYEGE SZEREPELNÉNEK. EZEK AZ ÍRÁSOK TÚLNYOMÓRÉSZT A PROGRESSZIÓ ÉS RADIKALIZMUS NEVÉBEN MEGTAGADTÁK A TÁRSADALMAT, AZ IRODALMAT, A KÉPZÃ-, ÉS MINDENFAJTA MÙVÉSZETET - EKÉPPEN A MÙVÉSZETUTÁNISÁGOT KEZDTÉK HIRDETNI. A TOTÁLISAN SAJÁTOS TÉMA KRONOLOGIKUS ELMESÉLÉSÉRE, KIFEJTÉSÉRE VÁLLALKOZOM EZEN AZ ESTEN."
Abban a két órában, amit aludtam, álmomban előjöttek a gyerekkori barátnők, mindegyiknek már gyereke van, és álmomban eltorzult arccal sírtak, mindenkinek rossz fordulatot vett az élete, és cukorbetegek is voltunk mindannyian.
Csengetnek. Az a Szomszédasszony (87) az, aki mindig nagy szeretettel köszön nekem*, ha a liftnél összetalálkozunk, megdicséri a bundámat és még 2013-ban is gratulált hozzám a szüleimnek. Cikázik a szeme egy ismeretlen magaslati pont és az arcom között. Azt reméltem, hogy műszaki dolgokról fogunk beszélgetni.
- Ho-ho-hollik Istvánnak gyűjtök aláírásokat.
- Sajnos én még kiskorú vagyok, tetszik emlékezni a nyolcvanas évekből, és anyukám sajnos még nincs itthon.
- Csak aláírást gyűjtök.
- Igen, hát én nem írhatok még alá. De majd, ha anyukám hazajön, szólok neki.
- Hollik István. Kátéembé.
- Köszönöm, most nem.
Megfordul, mint egy robot, és egy újabb lakás felé veszi az irányt, hogy elrontson egy másik, életre szóló jó szomszédi viszonyt. Másik üzemmódban van, tovább cikáznak a szemei és tőlem is úgy köszön el, mint egy szavazótól.
- Visz-lát.
- Akkor majd a liftben. Csókolom.
Amíg elértem a gépig, gondolkoztam, hogy a Kátéembé az KDMP-e, de minden más párt neve teljesen máshogy hangzik, úgyhogy hamar megtaláltam a gyászos megoldást.
* "Szervusz életem!"
A társadalmi mobilitás kívánatos elvébe a deklasszálódás is bele van kalkulálva? A mobilitás nem csak felfelé irányuló mozgást jelent. Vagy a társadalmi mobilitás elve az életellenes (és életszerűtlen) kapitalista gazdasági növekedés-elképzelés szociológiai analógiája? Hogy minden csak egyre jobb, nagyobb és több lesz? Mindenki felfelé mobilizálódik, akik meg már jó helyen vannak, azok maradhatnak? Vagy az is kívánatos, hogy az egyetemi professzor gyereke zsákfaluba költözzön? Nem provokálok, érdeklődöm.
"A politikus régi barátját hatalommal való visszaéléssel, kertészkedéssel és kenőpénzek elfogadásával vádolták."
*ja, hogy kényszerítéssel
A vezeték nélküli egeremből valaki kilopta az elemet. Összefonódtam egy ismert nővel, eddig nem tapasztalt puhaság vett körül. Szerettem volna, ha nem bukom le - hogy ez mekkora öröm. E. videóüzenetben kertelés nélkül elmondta, hogy ez itt most gyengén sikerült ("nem lett jó"). Hogy ez milyen nyomasztó! Szomorú, megalázó.
