Erdély Dániel 26 éve bonyolódott bele egy geometriai forma vizsgálatába, amikor dr: Rubik Ernő formatan órájára egy spidron reliefet készített.
Szólj hozzá!
Nem csőszerű féltés ez, ahogy azt képzeled: szerteágazó családi ágazás, tágassága, mélysége tragikus, időben és térben hátrafele lát. Egy óriáskerékre ülteti fel a család kopott tagjait, eltompult nagypapát és vég nélkül bomló nagymamát. (Van, amitől csak a tiszteletlenség ment meg, kérlek, gyakorold te is a tiszteletlenséget.)
Hazárd innen enni és levegőt venni. Amióta Morzsányi tanár úr mondta, hogy minden káros, a paprikás szalámi is káros, és a dohányzás sem káros, nincsen maradásom ebben a világban. Mindenre, ami be van csomagolva, rá van írva valami, aki nem tud olvasni, életben marad, amíg kettőig számolnak. A levegő nincsen becsomagolva, nincsen ráírva semmi. Nem ijesztget, csak a képzeletre emlékeztető műanyagmodell, Babilon-molekulákkal alacsony oxigénszintet, az értők legyintve veszélyt jeleznek. A szerencsések túlélnek, olvastak-nem olvastak, mindenki áldozata a dialektikának, a sorsszerű esetlegességnek.
Milyen veszélyes is volt a káposzta '86-ban! Ma életet menthet a felezési idő.
A szomszédból klezmer szűrődik át, a szánkon kifolyik a spenót. Sose szerettem a horrort. A máj meg az újhold megóv a bajtól.
Semmi közöm hozzá, ki olvassa a nyitott könyvemet, 33, 30, 33, de nem vagyok nyers. Egyébként amitől kell, nem féltem, olyan kemény szobor ez, a mienk, Isten segítségével.
(Nem illik ezzel foglalkozni, de a mellőzött hős értené, ő a legnagyvonalúbb.) "A szíve lángra lobbanhat egy régi kollégája iránt, de ne remélje, hogy ebből a kalandból tartós szerelem szövődhet. Kivételesen nem is ön, hanem a partnere ragaszkodik a függetlenségéhez." és "A sérelmeken emelkedjen felül, mert a hasznos munkától vonja el figyelmét."
Főtt tésztát, otthagytak, hidegen, úgy is nézek ki. Adjál neki, szép, ahogy reszket hidegen. Könnyű fagyva is lehet, és valami biztos megnemesíti. Nem akarnék túlozni, de... annyira fáj tésztának lenni.
A történőket nem lehet családban tartani, csak, mint egy életrészletet, tisztességgel elvégeznünk.
"Szegénykém, kibérelheti mára a vécét."
- Azonos vele nem lehetek, bűn vagy bűntudat, kívüle vagyok.
- Segítség kell neki, nem másolat.
A kőrepedés deltatorkolata, az ablaktáblák száma, a csempék vízszintesen, a csempék függőlegesen. Vaságy, vasszekrény, levegőben a tér végtelen lehetősége, szobor benne az erőnk.
Agyagból kiemeltem egy agyagkorsót. Fekete, megállt, sötét sárból anyagot. Feljebb vittem a szemem, állt a levegő, sűrű erőpohár nehezedett egy helyben, az éjjeliszekrényemen. Mint az anyagformájú agyagból kiemelt, korsó formájú agyag. Úgy vágjad magadat tömbbe, a nagyágyra vodkával, háromkor, egyetlen, jól megfogott éjszakai pohárral.
Kis S. L. stilisztika
Irónia: "Jancsi kiment a kertbe."
Jancsi kiment a kertbe. Én hovatenni szeretném, te meg besorolni a stílusorgiát, orgiát glédába, te úttörő, S. pajtás. Neked az üres helyre odakell a mégis, a de-t ki kell írni. A nemcsak...hanem... is összetett, hogy háromfelé esik, a megalázott kisgyerek kurzus megalázott gyerekekről rendezett kurzus és úgynevezett. Esetleg gyermek. Idézőjelbe kellene idéznem, amit mondani nem akarok, mert - levegőben macskát kaparó ujjak odakaparják a jelentést, a tagadást egyértelműen,
tehát érthetően, azaz, hogy mindenki értse (mármint minden ember [mármint, aki olvassa <mármint ezt /mármint most - mármint itt - />]). Tehát, hogy világos legyen: "Az azt jelenti, hogy épp az ellenkezője". Kacsintsak a a sorok mellé, "érted!", írjam ki a margóra: "tudod!".
A verbális szabadságod korrektúrába fúlt, grammra gyűrt a sor, könnyű nekem most, felmos a megértés, engem megcsókol a jelentés. Olyan kulturált vagyok, hogy minden mondatom csak kétszeresen összetett, de kétszeresen összetett, látszólag szelíden szót ismételek, úgy szeretek!, mégis nem írok mondat közepére fekete felkiáltójelet! neked! helyetted! csak értelmeset mondatot. Éssel nem kezdünk, azonban a hét a hétfővel kezdődik, reggel nyolc órakor a mondat nem végződik egyszerűen vasárnap éjfélkor, ha közbeékelhetek.
"Szia te...! Mikor mensz agödörbe? Egyaltalan hol még vagy? En itt ne, a könyvtarban. Csokol verzö szivü szalamandrad."
Van játékunk az őszinteségben.
mennyi keresetlen pillanat, itt is egy
kopogtat az ajtón, beszökik az ablakon
amikor a magány nem ölt száz női formát*
pattog a falakon
*Ismertem egy nőt, szőke volt a haja és piros ruhát viselt. Ismertem egy olyat még, aki barnahajú volt, fehér blúzt hordott sötétkék szoknyával. Láttam egy vörös hajú, szeplős nőt egyedül: tűsarkúban járt.
- Szépek vagytok. - így a mikró tetején a három citromnak. A paprikát a szemünkbe dörzsöljük. Sz. J. indexe az asztalomon, holnap korán kelünk. Jobbra fönn egy kis csontelefánt, balra a telefonom. Szeretem a meggyes pitét. A kötelességemet nem tudom. A szabadság nem embernek való állapot. Még jó, hogy fogva vagyok. Segítek is valakinek, az Árpád-hídtól. Ideteszek, meg énekelek. Levelet kaptam. Fáj a torkom. Nincs vége a világnak, holnap folytatom.
- Mi a véleményed: retek. Te, ha a retek nem pudvás, szívesen fogyasztod.
- Igen, de pudvás.
- Pudvás.
- Ne frusztrálj ezzel a tál retekkel.
- Csak felvágom szeletekre.
- Na, pudvás.
Kidob egyet.
- De differenciáltan.
A fény felé tartja a retekszeleteket, és egyesével dugdossa őket a koszosfedelű szemetesbe.