Álmomban ma kis híján gyors kézzel kivégeztek, pedig nem csináltam semmit sem, csak megettem a szilvaresztet. Bevitték  Papát, és be a Nagymamát. Odesszai lépcsőn, üvegtető alatt keresgéltem őket, valaki keserűsót kavargatott, félúton kérdezte, hogy mik a kilátások. A félretett telefon családi nemtörődömségemet hányta a szememre, épp Sz.-szel beszéltem, és félre kellett tennem, mert meglepő dolgok történtek a családban, amiket eddig észre sem vettem. Bevitték Papát és Nagymamát az üvegtető alá, mi több: Papa maga ment be, bevonult az intézetbe. Meglepetésemben a telefont is félretettem. De én csak Sz.-re figyeltem, későn raktam félre, és csak lelkiismerettel. Anyácskám szólt, keserűsós kilátások. Miért is válaszoltam a kilátásra  nemmel, aztán két igennel, érteni nem értem. Hogy a kicsengése jó legyen, ötünk körül forgó elmeállapotban, koszos üvegfalú, magaslépcsős házban.

Hogy néz a macska az édes, kiömlött földre? Mindjárt kap érte. Macska, föld... világosságot, megyek, és csiholok, hogy feleannyi diát tiporjak, mint vakon. A vízesés zubog a falban, inog a lámpa és karc a tükör. Színtelen vodka, hangtalan tiszta, alszik a konyha, alszik a macska. A papucsban nehéz testtel, egészséges, ép a lélek, éber fejjel, égő szemmel, egyenesen, én is aludni térek. (P.-nek)

A dohányszagú szobáról, hogy milyen reménytelen, hogy itt valaha tiszta levegő legyen, hogy nem kell maximalistának lenni és hogy hogyan halad a vér az erekben, amikor olyan fáradt-lomha az ember. Hogy hogyan fog haladni a vér az erekben holnap, olyan lassan vándorol, nem fognak rólunk táncosnőt mintázni. Olyan nehéz lesz felállni, olyan lassan fog haladni a vér az erekben, de ha találkozunk, ezt is elfelejtem. Így rángatja ki az ajtón a társas lény.

 

a szerelem változik a harcosokkal csillagosok katonák hol itt van hol láthatatlan idegen szól a közös fal ha a lövő nincs a képben ha a lőtt a képenkívüliség  keret volt tegnapelőtt

Leesne a vajaskenyér, le a vajas felével. Elkapom, hirtelen magamhoz szorítom. Nem esett le, harapok hármat, az enyém, az enyém maradt.

Könnyen kiengesztelhető történet, szelíd, mint egy felgöngyölt bársonyszőnyeg.

Harmadannyira lennék csak harmad, kerek lenne minden, adogatok a messzeségbe, kokettálok a szilvareszttel. Mérlegre állok, farmerrel már ötvenkettő, lemorzsázom, fegyelem ide vagy édes álom, háromszor is éhes vagyok, háromszor is lemorzsázom.

'89-ben született, de hazakísért, a katalán zászlótól dobban a szíve, okos, helyes kiscsávó, volt pénze fantára.

Szilvaresztbe fordult, én meg erre elmentem otthonról. "Zzia, dzica, bejössz?" Hrrrr. Ilyenkor mindig főz, ilyenkor sose megyek be. Különben szerinte a szomszédék macskája verést érdemel (érdemel verést), mert átjön kidönteni a földet, és a szürke lábnyomait hagyja a függőfolyosón. Nagytestű, szürke macska, nem kap szilvaresztet.

Gördült az alma a szilvákon, vártam a napfelkeltét.

Vettem négy muffint neki, ebből hármat megettem, rózsaszínű hétköznapon, hirtelen, pénteken. A teméntelen édesség láttán a lábam is keresztbe tettem, mondtam, hogy a keksz a vesztem! Kidőlt a keksz, és egy pillanatra megijedtem: rá a poros ágyra, de Szürke Mancs a korongokat visszaterelgette rendesen a szobába. Már nem a konyha a perspektíva, álljon bár ki brokkoliszár mind a két zsebemből,  előttem dereng egy napsütött, konyhakerti aranykor. Légköri képződmény csak a bánat, felhő hozta elégség, minden jó az úgy, ahogy van, félegészség meg -szépség. Olyan könnyű felhőn enni, öröm viszi a bánat, megszokni és megszeretni kényszerbeteg apámat.

A szemlélés tárgya: baba

A grabancomnál fogva felültetett a polcra, a szoknyám felcsúszott a nyakamig, de az abroncsa így is a térdemet verdeste. A szilva megerjedt a számban, amíg arra vártam, hogy leszedjen onnan.

A sarokból kaparjuk ki a milánói szószt, és mindenki a saját allergiájáért perel. Térdre esve követeli, hogy

- Értsd már meg, én vagyok az, én vagyok, akinek a legnehezebb az életet elviselni!

Kiesik a szószék mögül a meggyőződéssel. Térden kúszik a meggyőződéssel, keresztbever mindenen. Kikaparja a sarokból a milánói szószt, koszos ez, de ízletes. A templomban sötét van, és a padok közt mindenkit eláraszt a részvétlenség, ahogy a saját rózsafüzérét morzsolja. Alapvetően mindig hárman vagyunk és a féltő nemértést gyakoroljuk. Bár tudtad volna! Neked a legrosszabb, mert nem tudod még, a te allergiád felelős az én allergiámért. A koncentrációs tábor, a kiirtott felmenők, a hazatérők, a semmiről nem beszélők, az öngyilkosok, a betegek, a korán véget érők. Ti hadseregnyi, háborús feldolgozatlanok, mind allergiát okoztok.

Kaptam egy listát, miket kell venni:

üvegtábla

asztal szélére helyezett dolgok

asztal szélére helyezhető dolgok

fél zokni az ágy szélén

ágy, szélén fél zokni

kis könyvek, rajtuk nagyobbak

nagy könyvek, alattuk kisebbek

asztal széle

ágy széle

 

vidám játszókészletet kis manieristáknak.

Hiába mondom: azért legyen kevés dolog egy helyen, hogy annál kevesebb kerüljön konfliktusba, s összeomlani is annál kevesebb omoljon. Ha a szélére tesszük, legalább leesik vagy fönn marad.